Minden napra más ...

Két dolog miatt szeretek régi ismerősökkel beszélgetni. Az egyik az, hogy új információkat kapok. Mindig kiderül, mennyire teljesítette azt amit megjósolt magának, vagy más jósolt meg neki. Érdekes azt is látni, hogy mennyire változott meg vagy marad olyan, mint régen, mind belsőleg, mind külsőleg. Nem mellesleg mindez kiderül rólunk is.

Sikeresen elbeszélgettem egy régi ismerősömmel, és iszonyat rosszul eset, hogy még mindig egy negatív gondolkodású, antiszoc embernek titulált. Eddig nem érdekelt, tudtam de nem törődtem vele, mondván igen ez vagyok én. Vannak ilyen emberek is, nem lehet mindenki optimista, így kell elfogadni. Ettől még ember vagyok. De már nem akarok ilyen kritikákat hallgatni és védekezek, hogy csak reálisan tekintek a dolgokra. Persze ettől függetlenül még a fekete humor jobban jellemez, azonban ezt meg csak ritkán tapasztalják mások.

Amúgy szerintem már tényleg kimásztam a pesszimizmusomból és inkább reálisan tekintek a dolgokra. És remélem ezt nem csak bemagyarázom magamnak.

Negatív személyiség vagyok, igazi pesszimista és néha még depis is, önértékelésben sem vagyok jó. Lehet, hogy valóban rossz passzban vagyok, de egyáltalán nem érzem magamat rosszul. Jó a kedvem, csak az frusztrál, hogy az idióta picsákon egyre kevesebb a ruha. Továbbá ezer feladatom van, nem tudok összpontosítani és logikusan gondolkodni. Rengeteg a problémám is, de kevés az időm meg az energiám is a megoldásra. Változni meg ... mindezt rendbe kellene tenni előbb.

Nem tudok igazából írni, rájöttem hogy semmi érzékem hozzá, csak pár írásomat olvastam vissza és nem is igazán látom már értelmét. Mint napló nem működik a dolog, mit blog nem is volt. Most érzem úgy hogy hiába való az egész, talán csak azért van értelme, hogy néha kiírjam magamból az érzéseimet. Nem változok meg csak mert valamit leírtam, annyit látok  hogy pocsék az életem. Nem tudok hogyan megváltozni.

Van egy blog, amire csak úgy véletlenszerűen, újra ás újra ráklikkelek. Nem is jegyeztem meg a nevét, de elég látogatott oldal. A lényeg az, hogy van egy két téma ami érdekel engem is és aránylag szépen meg vannak fogalmazva a témák is. Viszont egy valami igen szembetűnő volt nekem az utolsó látogatásom alkalmával. Egymás után olyan témák voltak amik nagyon hajaznak az én írásaimra. Ilyen például a szex az exszel vagy a milyen punci a megfelelő …

Nem igazán értem, csak véletlen vagy annak a blognak az írójának már nincs több ötlete és rátalált az enyémre. Kicsit zavar, de hát ez az internet átka mindenki szabadon szed össze azt amit akar.

A nagy gondolkodásomban rájöttem, hogy túl sokat gondolkodom. Fura, de igaz. Mindenen csak agyalok, és nem történik semmi külsőleg, csak belsőleg lesz egyre több az információ. Egyrészt rossz, mert lefoglalja az agyam kapacitását és nem tudok másra koncentrálni, másrészt szerintem már túlbonyolítom a dolgokat. A lényeg az, hogy végre cselekednem is kellene. Tudom mi az amire szükségem van, amitől meg akarok szabadulni és amiben meg kell erősödnöm. De elkezdeni ezt a változást olyan nehéz …

Eléggé ki tud akasztani, hogy nem tudom mi az, ami megfelel a pasiknak. (Első sorban most csak külsőleg értem, a lelki dolgokba nem mennék bele, mert abban most én is el vagyok veszve.) Szóval vannak azok az aranyos kis kedves pasik, akik előszeretettel fikázza a nőket. Mondván nem elég igényesek és annyira majmolják a divatot, hogy észre sem veszik mennyire undorítóan néznek ki. Ha nem vagy topmodell nem is felelsz meg. Na, de kérdem én milyen emberek mondanak ilyet? azok akik ízlésesen fel tudnak öltözni és kulturáltan jelennek meg nyilvános helyeken? vagy akik már egy az előbb említett jelzőkkel rendelkező nő mellett kicsit elfásultak? Tessék előbb körbe nézni és legfőbb képpen önmagunkba pillantani, mielőtt kritizálunk és követelünk meg a másiktól. Nem mindegy kinek a száját milyen elvárások és követelmények hagyják el!

Mindkét nemben található ilyen is olyan is. Nekem nem szokásom általánosságban lehordani a férfiakat és nem is szeretem, ha a környezetemben valaki elkezdi szidni. Persze szokták mondani kinek nem inge ne vegye magára. Egyszerű megoldás, de mi lenne, ha inkább az ilyen ember csöndben maradna?!

Már megint magam alatt vagyok, pedig már kezdtem magamat jól érezni. Persze a hiba megint a felfogásomban van.

Egyáltalán nem tartom magamat tökéletesnek, tudom milyen hibákkal rendelkezem. Mind külsőre, mind belsőre vannak hiányosságaim, de most csak a külső a lényeg. Látom magamat és a többi nőt hozzám képest, a legtöbbjük, nálam sokkal szebb. Azonban nem szeretem, ha mások is hangoztatják, hogy mi az amin szerintük változtatni kellene a „jó nő” titulushoz. Én elfogadtam magamat kevésbé szépnek. Mindezek mellett ma fel lettem világosítva, hogy az a nagy bajom, hogy nem fogadom el magam. Tudom, az önértékelésemmel van a baj, de elég nehéz ellene tenni.

Nem tudom, miről írjak, pocsék a hangulatom. Hogy miért pocsék? Alapvetően meghatározza az időjárás, nem tudok áttérni arra, hogy még este hétkor is világos van. Nem haladok a tervemmel, sőt igazából semmivel nem haladok az időm csak úgy a semmibe elmegy. Itt a tavasz, egyre több a szerelmes pár, különböző izgalmas programok kezdődnek, ami sok embert vonz én meg egyre jobban befordulok.

Nem akarok ilyen napokat!

Imádok magas sarkúban topogni. Bárki bármit mond, ez egy igen nőies dolog. Megnyújtja a lábakat és ha elég magabiztosan mászkálunk már benne, akkor elősegíti a popsi riszálást is. Igazán nőies, szexy képet hoz ki belőlünk. Szeretem, mert felhívja a figyelmet és még az utcákon is könnyebb átkelnem, mert biztos megállnak az autósok. Ha kopog, akkor az még plusz figyelem felkeltő. Persze van hibája is, egyrészről könnyebben tönkremehet az ember lába, másrészről ha valamilyen járás hibánk van az egyből látszódik a magas sarkú viselésénél. Tehát ők inkább kerüljék ezt a típusú cipőt. Szerencsére én elég korán elkezdtem hordani őket, így szépen hozzá is szoktam, azonban hozzá kell tennem, hogy tűsarkúban nem lehet közlekedni, az csak pózolgatásokra való. Semmilyen formában ne legyen extravagáns, mert az már ribisnek számít, és néha jobb egy alacsonyabb sarok. Nem kellene ezt sem túlzásba vinni, mint ahogy lehet látni a pláza picsákon. Mindegy én kulturáltan viselem és ezek ellenére is imádom.

Nem megy nekem ez a változtassunk az életünkön dolog. Meg vagyok rekedve a semmit tevésben. Még egy nyavalyás napirendet sem tudok összehozni, minden problémát jelent. Nem lesz belőlem így semmi.

Több dologban lehetünk hűségesek, de most csak egy hűség érdekel és az nem más, mint a párkapcsolatban két ember között. Érdekes egy dolog számomra, ugyanis nem hiszem hogy ne lenne olyan nő vagy férfi a világon ki nem talál a párján kívül is, egy másik igen vonzó személyt. Persze csábítások vannak másképpen is, de én most konkrétan egy, a kedvesénél minden szempontom számára jobb emberről beszélek. Sajnos előttem csak rossz példa van, amikor az úgymond rosszabb mellett tart ki az ember.

És egy másik eset, mikor szimplán csak egy dugás miatt lett megcsalás. Van aki megbocsátja, van aki nem. Meg persze az sem mindegy, hogy kivel lett megcsalva. Nem hiszem egyébként, hogy van így értelme folytatni, mert ez újra és újra előjöhet, akár konkrétan a félre dugás, akár csak a konfliktusként.

A probléma szerintem az egymás iránti tiszteletben van. Egyszer hallottam egy filmben, „én nem csak a személyét tisztelem , de a testét is ” . Ez szép.

Még mindig egymagamban fekszek le és már elég rég láttam fasz is élőben. Nem csoda hogy sex hiányom van. Magamat meg már kezdem unni, pornót nem nézek, kellene egy pasi. Előjött belőlem az az érzés mikor megyek az utcán és szinte minden második pasival dugnék. Pedig normál állapotban valószínűleg a felét sem nézném meg. Érdekes az emberi szervezet. Egy kielégülés számomra hirtelen nagyon felértékelődött. Igazából szerintem ez az amiért érdemes élni, legalább is a mostani lélek állapotomban nem igazán van más amiért küzdenék. Talán nekem is egy buliban szajhának kellene lennem, de avval meg tönkre tenném a mivoltamat. Újabb megoldandó probléma, hogy nekem nem akar összejönni semmi … 

Az elmúlt pár napban észrevettem pár hiányosságomat. Az egyik ilyen az időhiányom. Próbálom eltervezni, hogy mikor mit csinálok, nem percre pontosan, de egy napra nagyjából az óráimat betervezem. Alapvető probléma, az hogy lassabban csinálok meg bármit, mint ahogyan azt elterveztem. Mivel gyorsan túl akarok lenni rajta, ezért siettetem magam, de aztán akképpen is neki állok valami számomra szórakoztatóbb dolognak. Tehát több időt kell szánnom mindenre és ez alapján kell beterveznem a napirendem és akkor talán már így jobb is lesz. A másik probléma, hogy nem keresem a lehetőségeket. Bármit lehet lehetőség alatt érteni (munka, sex, buli, barátok,szabadidő, … ), mert valóban nem teszek semmit, igazból az „ölembe essen” helyzet van. Azonban sajnos nem vagyok az a szerencsés ember , aki bármit csak úgy megkap. Azt még nem tudom mit és hogyan fogok csinálni, de legalább ezt már tudom és igyekszek cselekedni.

Minden tele van tartósító szerrel és egyéb anyagokkal. Ha vásárolok valamit, akkor nem szokásom megnézni, mit tartalmaz. Hogy miért? mert nem érdekel. Annyi káros anyag kerül a szervezetembe amit nem is vennék magamba és ami alapvetően tönkre tehet. Magamat pedig miért fosszam meg olyan dolgoktól amiket szeretek. Tehát ami ízlik az akár mennyire is mű én megeszem. Akképpen sem hiszek az összetevők listájában, mert az ellenőrzést nem lehet teljeskörűen elvégezni és nem áll minden futószalag mellet egy-egy ellenőr. A másik meg a bio zöldség meg gyümölcs. Ha még van az az ember aki állandóan ott tud lenni a növények mellett, hogy ne érje őket semmilyen kártevő élőlény, akkor is ott marad a már a talajban lévő és a levegőben állandóan jelen lévő vegyszerek. Tehát nincs teljesen bio növény, akár milyen drágán is árulják. Ennyit a táplálkozásról. Ez mellett még van a testmozgás, amit előszeretettel előszednek ha egészséges életmódról van szó. Erre viszont nekem semmi energiám. Biztos, hogy nem ártana a testemnek egy kis erősítés, az elhatározás bennem van, de a cselekedet már távol áll tőlem. Kondi termekkel meg alapvetően problémám van, meg hát pénzbe is kerül. Van még egy fontos dolog amit soka kihagynak az egészséges életmód címszó alól, az pedig a szervezetük egészsége. Nagyon kevesen mennek úgy el orvoshoz, hogy nem betegek csak szeretnék magukat kivizsgáltatni. Szerintem itt kezdődne, ha ennek az egésznek lenne érteleme. De nincs. Miért? Mert alapvetően egy elrontott, rossz és egészségtelen környezetben élünk.

Igazán furcsára sikerült a cím, de nem igazán tudom mi azon emberek összefoglaló neve kik készítik és akik olvassák a blogokat, így alkottam egy új szót. Jómagam nem csak írom, de olvasom is mások blogjait. Tehát jól ismerem mindkét oldalt.

Kezdjük a blog írókkal. Több féle és fajta van. Az írója lehet egy személy ami persze lehet fiktív vagy valós, lehet azonban több szerkesztője is, vagy akár egy kis csoport is dogozhat rajta. Ez nem mindig derül ki, hogy ki vagy kik vannak a háttérben. Vannak nagyon egyszerű, kedves emberek akik csak a tapasztalatait szeretné megosztani, vannak aki ide jönnek, hogy kiéljék a frusztrációikat vagy szakmailag segít vagy tudósít nekünk. Azt hogy mennyire értenek ahhoz amiről írnak az kiderül, az is hogy az íráshoz mennyit értenek , de az hogy ez a szakmájuk nekik vagy csak jól tudnak fogalmazni az már nem derül ki. De szerintem ez nem is érdekes, sőt az az izgibb mikor nem újságírók tollából kipattant műveket olvasok, hisz arra van bőven lehetőségem a híreknél vagy a magazinokban elolvasni. Pont ezért jó, mert egy személy magán véleményét, gondolatait olvashatjuk. (leginkább az én blogok ilyenek)

Tekintsük most az olvasókat. El sem kezdem sorolni, hogy kik is lehetnek, inkább csak egy szót használnék: bárki. Jön el olvassa, ha tetszik neki tovább olvassa és talán még vissza is tér, ha nem akkor utoljára találkoztunk vele. Vannak továbbá aktív és passzív olvasók. az egyik csak nézi a másik kommentálja is a történéseket. 

Hogy mindezt miért írtam le? Mert volt egy kedvenc blogom, ami pár hónapja már nem aktív. Az oda látogató olvasók is igen aktívak voltak. Aztán kiderül hogy az író nem egyezik a blog szereplőjével, sőt a szereplőket és a története is csak kitalálta. Nos, ezek után mit gondoljak egy hasonló blogról? hihetek neki vagy sem? valós vagy csak kitalált? Az említett blog egyik olvasójára oly nagy mértékben hatott, hogy a valós életben próbálta utánozni a főszereplőt, majd mikor kiderült hogy nem valós személyről van szó, hirtelen a blog írójára támadtak, hogy és mi van ha komolyabb baja eset volna e ennek az olvasónak. Nos, jómagam nem hiszem, hogy bármiben hibás lenne az író, mert ha megnézek egy filmet és követem a főhős életvitelét, rossz útra térek és kórházban kötök ki vagy rosszabb, akkor sem vonhatom felelősségre a rendezőt. Azt meg soha sem tudhatjuk, hogy valós személy ír és valós dolgokról vagy csak fikció az egész.

Így a nap végére lusta lettem. Nem tudom miért, mert nem csináltam semmi olyat ami kifársztana. Ráadásul iszonyatosan fáj a fejem, le is fekszek aludni, talán elmúlik reggelre.
 

Nem is tudok értelmeset írni, pedig van bennem mit kiírni a bloggal és a blogolvasókkal kapcsolatban, az egészséges életmódról, továbblépés az életem megkönnyítésében, a szex hiányról és megtartóztatásról, de egyszerűen folynak össze a karakterek. Biztos valami front van és az hat rám így.

Van vagy nincs? Hiszek benne vagy sem? Nem tudom melyik a jó kérdés. Hiszek benne és működik vagy hit nélkül is van? Az alap megfogalmazás szerint, ha jól tudom, ok-okozat kapcsolatokról lenne szó, azonban az általános vélekedés szerint jó és rossz egyensúlyról.

Karmától függetlenül én hiszek abban, hogy mindennek oka van. Azonban nem értem a jó és rossz kapcsolatát hogyan lehetne befolyásolni, hisz nincs egy elfogadott rendszer amiben le van írva, hogy mi az amit rosszul tettem és hogyan válthatom ki a jóval. Ha csinálok valamit, illetve már avval is hogy létezek, befolyásolok más embereket, történéseket. Azonban, hogy ez mikor kinek jó és a következmény hova tartozik, az már sokkal összetettebb. A pillangó effektus is hasonló, ami nekem szimpatikusabb, mert nincsenek szélsőségek csak történésekről van szó. Valaki valamit tett és az hat még pár emberre, ami miatt ők is hatnak még emberekre.... Biztos lenne értelme nézni ennek a pozitív és negatív értékét is, de egyenlőre én még nem értem hogyan lehet. De majd egyszer megvilágosodok és egyensúlyba kerül mindent. (talán)

Az elmúlt napokban egy évadnyi dr house-t néztem. Imádom azt az embert, már mint most nem szexuálisan értve, hanem emberileg. Tetszik, hogy mennyire magabiztos magában és ezt fölényesen ki is használja mások ellen. Sokszor bunkó, nekem még ez is szimpatikus, hisz nem mindig azért mondja, hogy másokat megbántson, csak pusztán az igazat közli és miért is kellene mindig a másik lelki világával foglalkozni, ha a másikat sem érdekli az enyém. Ami még igazán érdekes benne a precíz megfigyelés. A Guy Ritchie féle Sherlock Holmes- t is hasonlóra csinálták meg és szerintem iszonyat jó lett. Ez a kedvencem a tulajdonságok közül, gyakran megfigyelek én is dolgokat, többet látok és több mindenre emlékszem, mint az átlag, de sajnos nincs orvosi képzetségem, így nem tudok okokat keresni és következményeket készíteni. Ennek ellenére azért, meglepően sokat megtudok az emberekről. Maradt housenak még egy számomra fontos tulajdonsága, az nem más, mint hogy antiszociális. Van egy barátja, az neki elegendő és így el is van magában. Ez egy olyan dolog, ami miatt egyszerre sajnálom és irigylem. Jómagam sem vagyok egy nagy társasági lény, és ha hosszú távon nem vennének körbe emberek és nem lenne kihez szólnom, akkor azt hiszem elveszteném az ép elmémet. Mint mindennek, ennek is van jó és rossz oldala is.

Szerintem egyébként egy jó sorozat, bár orvosi szempontból, nem tudom mennyire releváns, de senki ne egy film alapján próbálja meg magát vagy mást diagnosztizálni. Érdekes emberek, szituációk, ennyi. Arra az órácskára mikor nézem kikapacsol az agyam és élvezem.

Mire is lehetünk büszkék? Tárgyakra, értékekre? Van aki a kocsijára, van aki a gyermekeire, van aki a diplomájára, van aki az őszinteségére, van aki a testére, ... Sokáig sorolhatnám még ki mire büszke és biztos mindenki számára van legalább egy dolog, melyre azt mondhatja, hogy igen ez az enyém és másnak nincs ilyen szép, jó, tökéletes.

Nekem ez nagyon relatív dolog, és talán nincs is mire büszkének lennem. Hisz mi olyannal rendelkezek, ami másnak ne lenne?, sőt még jobb is van, mint az enyém. A szüleim büszkék rám, azért hogy ilyen szép nagy okos kulturált lányuk lett. Hiába indokolják meg ezeket a tényeket, én mégis valahogy úgy érzem, ez kevés. Nem lehet rámondani, hogy ez egy szép teljesítmény és büszke lehetek magamra. Igazából, nem is tudom mi lenne az amivel már elégedett lennék. Magammal sem vagyok elégedett, akkor miért is keresgélnék olyan dolgot, amit jó ideig el sem érhetek, mert saját magamat akadályozom. Talán, majd ha már csak kicsit is elismerem önmagamat.

Mindezek ellenére viszont az a legfurcsább, hogy másokat sokkal könnyebben, gyorsabban elismerek, és amire maguktól talán nem is lennének büszkék, én az vagyok.

Már második napja nem csinálok mást, mint húsvétra készülök és még holnap is folytatom. Iszonyat fáradt vagyok, tegnap is azért nem írtam, mert egyszerűen képtelen voltam már gép elé ülni és írni bármit is.

A húsvét számomra akképpen is egy olyan ünnep, ami mellőzhető. Nem vagyok hagyományőrző és a családom, rokonság sem az a féle. Meg hát nem szokásunk az ünnepeken való nagy összejövetelek. Mindezek ellenére a szűk családi körben mégis megvannak az alapvető dolgok, ami miatt én érzem, hogy nem csak egy szokásos hétvégém lesz. Ilyen például a nagytakarítás, én rendben tartom a környezetemet, ahogyan azt megtanultam anyukámtól, de ő valami oknál fogva úgy érzi (természetesen csak ilyen kiemelkedő napok előtt, májusban vagy szeptemberben fel sem merül a kérdés ), hogy át kell mosnia mindent. Ilyenkor nem egyszerűen portalanítja a házat, hanem a polcokat, szekrényeket kell arrébb pakolni a teljes tisztaság érdekében. Így aztán tegnap annyit csúsztam másztam a földön amennyit az elmúlt évben együttesen sem csináltam, annak érdekben hogy a legalsó polc legbelső pontja is egészen biztosan át le legyen mosva. Dehát segíteni kell, én meg jó kislány vagyok, így megyek és megteszem ami tőlem telik. Szerencsére a főzésben, sütésben nem kell segédkeznem, már rájött hogy felesleges nagy adagokat készítenie, mert nincs aki megegye. Viszont mivel ennek az ünnepnek is meg van a szimbóluma, mint karácsonynak a karácsonyfa, húsvétnak a húsvéti tojás, így a tojás festésből nem hagy ki. Erről is leszoktatom most már, ha kell neki, akkor csinálja nélkülem.

Ma meg elég pocsékul éreztem magamat, vagy a tegnapi sok vegyszer vagy a változó időjárás és az óraállítás miatt. Gondolkodni sem bírtam, a fejem koválygot, de készülni kell a húsvétra. Szerintem jövőre kihagyom az egész procedurát úgy ahogy van. Legalább annyira utálom, mint a karácsonyt, és ha már sikeresen lebeszéltem a családomat arról, hogy én karácsonyi ajándékot vásárolok, akkor talán arról is sikerül hogy nem akarok napokat készülni egy felesleges ünnepre és húsvéti sonkát enni egy hétig.

Én nem értem miért oly megvetendő, ha valaki maszturbál. Mindenki csinálja, hacsak nem beteg vagy van aki kielégíti, bár akkor is előfordul játék képpen a maszturbálás. Van aki szereti nézni, ahogyan a kedvese saját magát elégíti ki. Talán lassacskán már lehet nyíltan beszélni a szexről (persze az sem mindegy, hogy ezt kivel beszélem meg és milyen közegben), de az önkielégítés egy megvetendő dolog valami miatt. Egy mostoha téma, amit mindenki letagad, szégyell. De miért is?

Ha már írom ezt a blogot, akkor itt egy kis világmegváltás: attól hogy valaki otthon magához nyúl és élvezi a testi örömöt, nem lesz se kevesebb se több, tessék elfogadni, mindenki csinálja és lehet róla beszélni. Ki tudja milyen új módszert ismerhetnénk így meg. Persze ha mernénk róla beszélni.

Minden feladatot megcsinálok határidőre. Persze lehet, hogy csak az utolsó pillanatban készül el. Azonban nem tudom rendesen beosztani az időmet és emiatt nem is mindig tökéletes a munkám, amit utólag sajnos bánok. Kellene valami ami segít abban, hogy reálisan megtervezzem a mindennapjaimat, akkor talán nem kellene saját magamat ostorozni, meg szidni. Jól megcsinálnék mindent és időre be is fejezném, plusz maradna időm a saját szórakoztatásomra is. Mert jelen pillanatban nem sok értelmét látom annak, amit most művelek. Nem jutok semmire és még hibáztatom is érte magamat. Ha ez sikerülne, akkor talán találnék arra is módot, hogy a saját életemben történő változtatásoknak határidőt szabjak, de egyenlőre be sem tartanám és nincs semmi következménye, ha nem tartanám be az időpontokat. Például itt van ez a blog, több mint fél éve irogatok, már párszor felróttam magamnak feladatnak, hogy átolvassam, azonban ez sem jött össze, pedig ez nem is olyan nagy dolog.

Időbeosztás és szankciók kellenek, csak még nem tudom mi/hogyan legyen! 

Soha nem tudom megmondani milyen is vagyok. Hiszen attól, hogy pár jelzőt magamra aggatok még nem fedi a valóságot, annál egy kicsit összetettebb az ember. Tehát nemes egyszerűséggel azt szoktam mondani, hogy nem tudom, vagy azt, hogy kérdezzék meg a körülöttem lévőket. Így amiket mások mondanak általában elfogadom és használom. Ma a legújabb jelző amit kaptam a toleráns. Ez pont egy olyan tulajdonság amit nem hittem volna magamról, de belegondolva és az indokot halva elfogadtam. Ráadásul egy hozzáértő ember tette ezt a kijelentést, akinek nem kérdőjelezném meg a tudását és képességét. Szóval van egy jó tulajdonságom, csak még nem tudom mit kezdek vele. Egyáltalán ez jó nekem?

Az elmúlt pár napban csak úgy el voltam, nem gondolkodtam, nem foglalkoztam a problémáimmal, hellyel-közzel csinálgattam a feladataimat. Viszont hiába vagyok el magammal és körülöttem a világgal, mindezek ellenére érzem, hogy nincs rendben minden. Egy valamire azért rájöttem, nem tettem az életem megváltoztatásával kapcsolatban semmit, vagy ha mégis, akkor nem eleget. De most ez így jó, vagy nem, nem tudom.

Hiányzik az egyik ismerősömmel való beszélgetések. Vele alapból is jó beszélgetni, mert megnyugtat és sokkal nagyobb élettapasztalata van, másfelől pedig segít elfogadtatni az életemben rám zúduló problémákat, és ha nem is konkrétan változtat az életemen, de legalább néhány felesleges kínlódásomra felhívja a figyelmemet. Az a baj, hogy most nem vagyok vele túl jóban, persze rosszban sem, csak nem kommunikálunk egymással. Pedig szerintem most is tudna nekem segíteni. 

Kezdetben nem tudtam mit takar mostanság e szó. De mivel én is blog olvasó vagyok, így rátaláltam egy oldalra, ahol egy ilyen piercingelős srác ír saját és mások "műveiről". A Penge2 filmben van egy olyan jelenet, amiben a "szórakozóhely" közepén szedik szét a vámpír bőrét, a hátán gerincig felvágva. Az én fejemben ez volt a testmódosítás. Régebben volt a piercing, tetoválás, most mikrodermál, scarification. És biztosan elég sok dolog van még, amit nem tudok, de ezek az érdekesek most.

Annak ellenére, hogy jó pár éve egy arcon elhelyezett piercing vagy tetoválás is feltűnő volt, most meg már ahogy látom: egy nem elég, kettő kevés, három páratlan, ... Szóval sokat hordanak az emberek. Némelyik esztétikus és szép, de vannak olyanok, amiket nem tudok megérteni miért csináltatta. Nem ítélek el senki, csak azért mert különböző dologok ékesítik a testét, de igazán meggondolhatnák az emberek mikor csináltatják, hogy az valóban kell nekik.

Az egyik baj , hogy hibába kell "szülői engedély" egy- egy ilyen dolog elkészítéséhez, mert egyrészről bárkitől tud szerezni ilyet, másrészről attól még nem változik meg a hozzáállása. Másrészről akármelyik plázba megyünk, ott található egy ilyen szalon és, ha mást nem is de a pláza picsák köldökében vagy nyelvében biztos láthatunk egyet, mert olyan szépen kipakolják. Divat lett vagy mi!?

Nem, nekem soha nem volt egyéjszakás kalandom. Hogy miért? Egyrészről, mert valahogy nem vagyok képes csak úgy odadobni magamat valakinek, akit nem is ismerek és ki tudja milyen aberráltságra képes. Másrészt pedig nem hiszem, hogy sok élvezet lehet benne. Ha valakivel először dugok, akkor közel sem tökéletes az aktus, pedig őt már valamilyen szinten ismerem. Inkább várok megismerem a másikat, kívülről-belülről egyaránt és olyan orgazmusokban lesz részem, amit soha nem kaphatok meg akár többszöri egyéjszakás kalandot együtt véve sem! 

Imádok hiper-szuper marketekben vásárolgatni. Sok különböző ember egy helyen, ennek eredménye képpen sok mindent is látunk. Vannak családok, háziasszonyok, munkások, fiatalok és öregek, és még sorolhatnám. De most csak a fiatal párokról írnék. 

Sokszor elhangzik a férfiak szájából : "hűséget fogadtam nem vakságot". (Evvel csak egy gond van, nem mindegy hogyan nézi meg a többi nőt.) Mindenki tapasztalta már az élete során, hogy különböző személyek másképp tekintenek rá. Egy bevásárló központban meg, tényleg sok tekintet előfordul. Bár pont ott a férfiaktól nem sok, mert vagy vásárolnak és akkor keresik a termékeket, vagy unják és bármi más érdekesebb számukra, mint amit a párjuk keres. Ebből az utóbbi az érdekes. Átlagban a következőt vettem észre a tekintetükben: "hm, ott is egy jó csaj, én meg itt szenvedek a barátnőmmel?!". Látszott rajtuk az elkeseredettség, a kínlódás, a menekülés iránti vágy. Azt persze nem tudom, melyik férfi miért kísérgeti a barátnőjét bevásárolni, de ha már ott van, akkor ne úgy nézzen más nőre, mintha  ha vele lenne nem kellene ezt átélnie. Minden nőben van vásárlási hajlam, tehát bárki is lenne a barátnő vásárlás akkor is lenne. Tessék beletörődni és figyelni rájuk!

Érdekes ismerőseim vannak. Azt hittem, hogy csak úgy el vannak mellettem, mer igen ritkán szólnak konkrétan hozzám a kérdéseik. Nem azt mondom, hogy utálnak inkább olyan közömbösek. Viszont nagyot csalódtam bennük, mikor nem volt más csak én, akkor teljesen emberien viselkedek velem, sőt még örültek is, hogy vagyok. Valami oknál fogva azt vártam tőlük, hogy elhúzódnak a túlsó sarokba. Mindenesetre jobb ez így. Figyelnek ők is rám és én is rájuk. Kér hogy nem megy ez így mindig és mindenhol.

A nap folyamán valamin mindig elgondolkozom és általában azt szoktam kiírni magamból, azonban elfelejtettem mit akartam. Ami nem is lenne bosszantó, de emelet még sok mást is. Ráadásul az időérzékemmel is baj van vagy csak lelassultam. Nem tudok semmit sem a megtervezett idő alatt megcsinálni, ezért egyre inkább tornyosul rám a munka. Már azt sem tudom hol a vége, azonban kedvem sincs nekiállni. Nagyon kellene valami gyorsító, hogy végre felpörögjek, és persze ész hogy el ne felejtsem!  

Nem vagyok az a típus, aki bármikor bármiről tudna bármennyit  beszélni. Úgy vagyok vele, hogy néha jobb csöndben maradni és azt másokkal szemben is fent tartom. Minek beszélek néhányan felesleges és mások számára érdektelen dolgokról, ha nem érdekli a hallgató félt. (De azt hiszem erről már írtam.) Azonban ebből a gondolatmenetből kiindulva elég csöndes tudok lenni. Szerintem evvel nincs probléma, persze magammal szemben elfogult vagyok. De mások miért tartják ezt furának, sőt betegesnek. Persze valószínűleg nem belőlem lesz az év telemarketingese, de ez valahogy nem érdekel. Beszélek annyit amennyi kell, talán pont ez a baj, mert mindenki kíváncsi még valami pluszra, amit mások elmondanak akarva vagy akaratlanul. Viszont a titok, titok marad. Csak sajnos jobban szeretik a csacsogós embereket.