Miért?

@Outsider01: Mert nem látok kiutat. Most csak magamat kínzom, pedig talán el kellene fogadnom, hogy ilyen az életem és kész. Tudom mik a hibáim, azonban ezek a hibák szorosan kapcsolódnak egymáshoz és, mint egy kör egyik a másiké és sosincs vége. Talán akkor sikerülne, ha teljesen tiszta lappal egy új életet kezdhetnék.

De? Mi tart vissza? Hiányzik a kurázsi? Nincs vér a pucádban, hogy valami merőben mást csinálj, mint eddig? Hogy egy merész húzással új életet kezdj? Vagy ötleted nincs hogyan? Komolyan el tudnád, hogy csak egy féle lehet az életed? Bele tudnál törődni? Nem éppen az kínoz, hogy nem vagy képes megalkuvásra? Mert ahhoz túl hosszú még az élet és a kilátástalanság felemészti a lelked? Úgy érzed, hogy te ennél több vagy, többre hívatottál, az életnek szebbnek és értelmesebbnek kell lennie. Nem lehet, hogy nincs senkid és semmid, csak az egyforma szürke napok, a langyos állóvíz. Valami egészen más kell, igaz? Mert ez a helyzet már borzasztóan frusztráló. Hát indulj el a vágyaid után! Tudd, hogy mit akarsz és tedd meg! Mit veszíthetsz? Egy szar életet? Jön egy- két pofára esés, na és? De legalább teszel valamit. Elindultál az úton. A szíved mélyén tudod, hogy képes vagy rá. Nem kell félni....

@Outsider01: Javarészt igen.
Önbizalmat nehéz a másikból előszedni még ilyen buzdító szöveg után is. Olyan környezetben vagyok, amit nem tudok másképpen kihasználni, nem látom a lehetőséget a módosításra, be lettem skatulyázva. Továbbá azt a pici biztosat veszíthetem el, ami most még megvan és éltet.

Kár, hogy így gondolod. Én akkor is azt mondom, hogy a lehetőség benned van. Te határozd meg a körülményeidet és ne fordítva. Amíg az egyik ágat nem engeded el, addig nem éred el a másikat. De a te életed.... Te tudod mi éri meg neked. Lehet, hogy csak egy múló hullámvölgy. Hisz voltak feldobott hangolatú bejegyzéseid is:) Azért a blogot ne hagyd abba. Írj csak tovább....!