Minden napra más ...

Persze már megint nem sikerül összehoznom, amit elterveztem még a múlt hétvégén. Kifogásom nincs, elismerem én csesztem el. Azonban van egy tanulság is, nem vagyok képes koncentrálni. Legalábbis arra nem amire kellene, de minden másra igen. Valahogy mindig másra irányulnak a gondolataim, de nem direkt csak ... A lényeg, hogy most rendesen ülök a sz.rban. Nehéz lesz kimászni és igazából az a legnagyobb baj, hogy nem is tudom, hogyan kellene. Ráadásul megint egymagamban bosszankodom és csak sajnáltatom magam, pedig valami megoldást is kereshetnék. Muszáj csinálnom valamit magammal!

:( nagyon nem 

Azt hiszem nem az én hibám, hogy a kedves ismerőseim nagyívben tesznek rám. Nem hiszem el, hogy senkinek nincs ideje egy röpke kis találkozóra. Azt meg végkép nem hiszem el, hogy egy mail megírására sincs idejük. Bennem meg volt a kezdeményezés ereje, viszont ez baromira nem érdekel senkit. Nem tudom, most tényleg én vagyok ennyire elcseszet, hogy inkább mellőznek az életükből vagy ők ennyire nem törődöm és leszarom alkatok. Végül is mindegy melyik eset fedi a valóságot, a tényen nem változtat – elcseszet vagyok az elcseszett életemben.

Elég régóta jól elvagyok, nem gondoltam a ’minek vagyok’ és a ’semmi értelme az életemnek’ című dolgokon. De ma valahogy ismét feljött belőlem, nem is tudom miért … ja , igen, mert előjöttek a ’mi a célod’ típusú kérdések. Nekem nincs, hisz mi lehetne? Nem fogok, már semmi nagyot véghezvinni, a kis dolgokat meg senki nem veszi észre, ergo nem is értékelik. Csesszék meg! miért nem lehet csak úgy élni, miért kell célokat kitűzni? Lehet nem is tudnám megvalósítani, akkor meg jönne a valódi lesüllyedés, hogy képtelen vagyok egyes dolgokat véghezvinni és kevés vagyok, blablabla ….

Most van az, hogy teszek mindenre, nem kell mindig cél, elvagyok anélkül is! 

Azt hiszem új mániám lett. Eddig nem igazán figyeltem a pasik kezét, csak annyira, hogy mennyire ápolt. Talán még egy dolog ami zavar, ha túl vastagok az újjak.

Ma viszont, ha létezik ilyen, akkor én felizgultam egy pasi kezét látván, akivel együtt utaztam. Nem volt rajta semmi extra, csak szimplán szép. Ápolt, se nem vékony, se nem vastag, nem volt túl nagy és kicsi sem. Olyan igazi, mint a biológia könyvekben. Persze nekem elindult a kis fantáziám, hogyan tudná végig simítani a testem. Finoman játszadozna a mellbimbómmal vagy a csiklómmal, vagy mennyire izgató lenne, ahogy a bugyimba dugja a kezét és a puncimhoz ér. Fincsi. 

Igen én egy öntudatos csaj vagyok. Persze valamikor tudok a végtelenségig gonosz és lelketlen lenni, de annak oka van. Viszont ha tudom, hogy vétettem akkor igencsak bánt a tudat.

Ma egész délután azon gondolkodtam, hogyan lehet valamit jóvátenni, ami alapvető lett volna, de én- mondjuk úgy- butaságot csináltam. Érthető volt a lecseszés, de mégis lett volna kibúvom alóla. Bár lehet, hogy ez csak nézőpont kérdése. Nem is az a lényeg, hogy kinek van igaza, hanem az hogy nekem emiatt most bűntudatom van és rosszul érzem magam, továbbá nem látok rá megoldást csak azt hogy a jövőben ezt hogyan tudom elkerülni. (bocs a szóismétlésért, ígérem egyszer kinövöm) Mások persze nagyívben tesznek rám, leokézták és már túl i léptek rajta. De valahogy számomra ez olyan mintha én nem felelnék meg eléggé vagy rosszat tettem volna a másiknak.

Látszik egy kis problémából is csak én tudok lelki válságot csinálni. Nekem is simán túl kellene lépni, azt hiszem ez a mostani norma.

Mivel a mi napom a szó szerint nem történt semmi, így nem is tudok miről írni. Egyetlen egy dolgon gondolkodtam, hogy hogyan tervezzem meg a teendőimet. Van egy hetem, hogy behozzam a lemaradásom, viszont az elkövetkezendő hétvégéimet szeretnem a munkától mentessé tenni. Ergo, minden kötelezettségemet le kell tudnom hétköznap.

Eddig sem tudtam rendesen beosztani az időmet és mostanság semmit nem tudok megfelelő időintervallumban elkészíteni. Jelenleg semmire semmi időm. Ez egy újabb lépés lesz a nem tudom mi felé, de ezt tényleg jó lenne már rendbehozni.
 

Tudom másnak ez nem olyan nagy probléma, vagy legalább is nem csinál belőle azt. Előbb utóbb csak túl teszem magamat rajta én is. :)

Azt hiszem a nosztalgia időszakomat élem. Nem szeretek a múlton gondolkodni és nem is igazán van olyan amire visszaemlékezhetnék vagy érdemleges lenne. De mindig van egy apró momentum, ami elő hozza belőlem.

Mint ahogy mindenkinek másnak, nekem is voltak sulis szerelmeim, avval a különbséggel a többiektől, hogy én nem jött össze velük, maradtam egyedül egymagamban az érzelmeimmel. Ezeken akkoriban könnyen továbbléptem mondván nekem úgysem lesz soha senkim. Mikor jó pár évvel később láttam/találkoztam egy- egy ilyen személlyel, akkor már teljesen más véleménnyel voltam velük kapcsolatban. Vagy azért mert ők változtak meg vagy, mert már nekem változott meg az ízlésem. Persze akad néhány kivétel is, akikkel a mai napig szívesen összejönnék, velük viszont az a baj, hogy már foglaltak. Bár azt hiszem ez a normális: jó pasiknak mindig van párjuk. Nekem meg csak tovább fájdul a kicsi szívem, mert ők valami oknál fogva, de mindig előjönnek, újra és újra. Bennem meg az érzelmek kezdenek mocorogni, a vágy és a gyűlölet irántuk egyaránt. Mindezek ellenére maradok közömbös és csak magamat gyötröm.

Szerintem az úgynevezett következő nemzedék két irányba fejlődik. Az egyik a normálisak csoportja, akik értelmesek és egyesekből még több is lesz, mint átlagember. Őket szeretem, na jó persze irigy is vagyok rájuk, de ez most mellékes. Az a baj, hogy ők a kisebbség. A másik rész pedig az agytalanul mászkáló élőlények. Hihetetlen, némelyik mekkora debil tud lenni. És valami új divat, hogy köpködjük teli a placcot, beszéljünk minél több csúnya kulturálatlan kötőszóval és hallgassunk hangosan a telefonról hangszórón zenét. Mindezek mellet nagyképűek, bunkók, pofátlanok, beképzeltek, stb. Reggelente a nyáltócsáikat kerülgetem, biztos ez is nagymenő dolog vagy mi. Most nem azért mintha olyan nagy öreg lennék, de anno én egészen biztos nem csináltam ilyesmit. Remélem később már leszoknak róla. De az a nagyobbik baj, hogy nem túl értelmesek. És akkor ezt most végig vezetném, hogy szerintem miért oly nagy baj ez. Két nem túl normális ember előbb összejön, mint egy normális és egy nem normális (nah, már látom lesz benne rendesen szóismétlés, bocsánat). Egy jó és egy rossz párosnak nagyobb valószínűséggel lesz jó gyereke, mint két rossznak. Tehát nagyon kevés normális gyerek lesz a sok nem normálisnál. És mivel egyre kevesebb a normális így egyre rosszabb helyzetbe kerülünk. Sajnos a rossz jobban (gyorsabban és többet) szaporodik, mint a jó. Végül visszatérve a témára, kicsit több értelem és némi kultúra jobban esne reggelente.

Valahogy elvesztettem a szavakat, nem minthogyha olyan baromi jó fogalmazó lennék, de most kicsit nyűgös is vagyok, tehát sem értelemeset sem jót nem tudnék összehozni.  Mondjuk teljesen mindegy, mert szókincsem sincs. Kellene egy fogalmazó ember mellém aki leírja azt, ami a fejemben van vagy inkább akivel meg tudom beszélni.

Nem alszom mostanában túl jól. Pedig igazán jól esne, ha végig tudnék aludni egy éjszakát úgy, hogy nem ébredek fel valami oknál fogva minden órában kétszer. Elég fáradt vagyok és pihenésre vágyom. Vagy az össze-visszaság a fejemben vagy tényleg a telihold a bűnös. Ez előbbiben inkább hiszek, mert az álmaim igen furcsák és az elveteműlt elmém képes ilyet alkotni. Az utóbbit meg azért gondolom, mert vannak még sokan rajtam kívül akik nem tudnak aludni. Bár ez általában nem szokott érdekelni, de azt elképzelhetőnek tartom, hogy a hold mozgása ahogy hatással van a földre, úgy az emberekre is. Tehát ma sem lesz túl pihentető az éjszaka.

És ismét a ribancok foglalják el az agyamban a még szabad helyeket. Tipikus, de végül is ezért vannak, hogy felhívják magukra a figyelmet. Szépek, vonzók, izgatók? nem tudom számomra inkább visszataszítók és hiába van bennük akármilyen pozitívum, simán mondok rá legalább tíz okot, amiért visszataszító, gusztustalan, szánalmas, …. Igen, utálom őket, hogy miért? lehet hogy van bennem némi féltékenység is ami abszolút tud motiválni az ellenségeskedésben, de alapvetően nem tudom megérteni az ilyen lányokat. Jah, és hogy tisztázzuk mit értek ez alatt: az olyan típusú csajokat, akik képesek kiteregetni 'szépség' -üket és felhasználni azt bármi féle céllal. Legyen szó a szobában webkamera előtt pózoló csajról, miniszoknyában villamoson szédelgő kispicsáról vagy rúd körül forgó díváról, stb. … Szánalmas ahogy tönkre tudják tenni a testüket, pedig értelmesebben is felhasználhatták volna, de hát most mit mondhatnék egy olyanra aki arra hajt, hogy minél több pasi megdugja. Rongyosra kefélten nem annyira vonzó szerintem, másfelől meg nem igazán a legjobb, ha mindig van valaki aki tudja milyen kielégíteni, persze ez megint magán vélemény: igen sok kellemetlen szóbeszéd alakulhat ki belőle (főleg ha pénzért csinálják). Na igen, persze itt jönnek az általános viták, hogy a szex téma miért olyan elitélendő. Adott kereteken belől nem az (és a keret alatt, nem a négy falat értem). Valami olyasmit értek ezalatt : amíg a belső értékeik nem torzulnak. De biztos van ember aki ezt szebben és jobban megfogalmazná. De térjünk vissza a lányokra, nem hiszem, hogy ép elmével rendelkező csaj előbb vagy utóbb nem bánná meg az egészet. testileg is igen ’lelakottá’ válik és emberileg leginkább negatívan hatnak rá.

Lényegtelen végülis, mindig leszenk ribancok, azt hiszem már Éva is az volt, csak az még nem tünt fel annyira senkinek sem.

Miért van az, hogy mindig vasárnap este jut eszembe minden, amit meg kellett volna csinálnom? Nem minthogyha a világot akartam volna megváltani, csak az itthoni dolgokra nem jut időm és a hétvégére tervezek be mindet, amiből persze nem lett semmi. Ismét eltelt egy hétvége, úgy hogy öt percet sem töltöttem kint friss levegőt szívjak. Igen, kicsit be vagyok zárkódva. (tudom ez nem egy szép magyar mondat, de így igaz) Ez idáig elvoltam, de valahogy megint előjött bennem, hogy semmi szocializáció nem zajlik se bennem se körülöttem. Most ismételten feltűnik, hogy hétvége van, nem olvadnak össze a napok és így már elég unalmas a hétvége. Munkanapokon annyira nem tud érdekelni, örülők ha korán tudok lefeküdni, nem kell nekem még egyéb program is, bár egy pasi jól esne, na meg a szex is. Viszont hétfőn mindig felmerül a kérdés ’mit csináltál a hétvégén’ vagy esetleg már pénteken előre kérdezve. Nem szeretem, mert mindenkinek van valami jó válasza, nekem meg semmi. Mert semmi nem történik velem, sőt ... 

Általában reggel kelt az óra és indulok is, nincs időm lustálkodni. Ma viszont felébredés után még feküdtem az ágyban és ábrándoztam. Természetesen arról, hogy kivel, hol és hogyan tudnék szeretkezni.

Nem tudom mennyire jellemző a nőkre, de én reggelente igen is kívánós vagyok a szexre. (Ezt eddig csak pasiktól hallottam, lehet mert ők általában nyitottabbak erre a témára.) Ha van rá lehetőségem, akkor persze élvezem is a reggeli szexet, azonban ma maradtak a gondolatok. Ami nem is annyira rossz, képzeletben annyi mindent el tudok játszani és remélem lesz lehetőségem majd megvalósítani is. Sebaj, így sem indult rosszul a napom, de képes lennék most az egész napomat dugással tölteni.

Fura, hogy néha mennyire a szex áll a gondolataim központjában, pedig nem is mindig konkrétan az aktus jut az eszembe, csak szépen hozzá fűzök valamit és ide lyukadok ki.

Vannak napok mikor iszonyat jól esik egy köszönöm, egy pici udvariasság amikor előreengednek az ajtónál vagy egy mosoly a sok bamba arc mellett. Ettől nekem is jobb kedvem van, főleg egy ilyen esős napom. Ráadásul így érzem azt, hogy létezem is nem én vagyok az, akit megtaposnak. Látnak - felismernek - köszönnek, ez jó. Baromira tudom utálni, mikor kikerülnek. Szerintem senkinek nem tettem semmi rosszat- talán jót sem- de attól még létezek. Mondjuk nem is  létezés a lényeg, hanem az, hogy tudnak még kedvesek is lenni az emberek, aminek nagyon örülök, mert én is azért vagyok esetenként bunkó, mert más is az velem. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki ha lökdösnek a villamoson, akkor ő is elkezd lökdösődni. Ami valamilyen szinten még normális is, csak néha elfelejtem, hogy kedves is tudok lenni. Egyszerűbb magamtól távol tartani mindent és mindenkit, pedig némi empátia sokkal többet ad. :)

Írtam már sorsról, karmáról, determinisztikus életről. Nem tudom melyik ’létezik’, de remélem van olyan is, ami igazságot tesz.

Igen, lehet hogy gonosz vagyok, ez van. Nem szeretem amikor az akképpen is jó helyzetben lévők jutnak előre. Tudom ez az élet rendje. Ha megnézünk egy személyt, aki mondjuk nem túl értelmes, de jó helyen van vagy jó ismerősükkel rendelkezik, az többre viszi, mint akinek nincs jó környezete, de esze annál több. A kedvencem ez ügyben a modellek, minden irányból kapják, hogy milyen szépek, erre megtelnek önbizalommal, ami kicsit túlcsordul és beképzeltek lesznek, na innentől kezdve már a bunkósággal is jó barátságba kerülnek. Mindenen és mindenkin átgázolnak és megkapják amit akarnak. Persze, hogy ilyenkor szeretek minden rosszat kívánni és nem érdekel, ha gonosznak tartanak emiatt. És szeretném, ha lenne valami igazságosság is. Persze tudom ezt is alapból bebuktam. Ma nagyon utálom az életem és a sikeres embereket is, bárkit aki bármiben jobb, mint én! 

Iszonyatosan fáradt vagyok, nem tudom, hogy lehet heteket kibírni pár órás alvással. Szerintem nemsokára feladja a szervezetem. Kezdek az az ember lenni aki a villamoson állva képes elaludni, persze még nem történt meg, de egyfolytában ásítozok és az ágyamat kívánom. Egyszerűen nincs időm aludni, mindig kell valamit csinálnom, mert elmaradok. Utálom mikor ez van, oké semmi bajom, hogy nem unatkozom és van mit tenni, de szeretnék egy kis életet is. Biztos megint elcseszek valamit az időbeosztásomon, elfelejtettem az alvást beletenni.

Szerintem nincs az az évszak, amikor ne lehetne látni miniszoknyákat. Lehet bő vagy szűk a lényeg, hogy ne legyen hosszabb, mint ami állva éppen a popsit takarja csak el. Ezek után mondja egyetlen nő/csaj, hogy nem azért vette fel, mert szeretné, ha csak egy pillanatra is de többet mutathat magából. Kis túlzással olyan, mint az ingyen sztriptíz, türelmesen vársz és nézed, akkor vagy felcsusszan a pici ruhadarab, vagy a hölgyemény kezd el lépcsőzni és szépen belátni. És szerintem azok a legnagyobb ribancok, akik még ilyenkor nekiállnak nyafogni, mert ’belátnak a szoknyám alá’. Hát persze, de ha ez a probléma, akkor miért nem vett fel hosszabbat? ribanc és pont. Hozzátenném semmi bajom evvel a ruhadarabbal. Sok lányon még szépen is áll, bár szerintem a vastag combú csajoknak ezt mellőzni kellene, azonban a férfiaknak állítólag ez is tetszik. Könnyebb a pasiknak is benyúlni alá, mint egy hosszú szoknya alá, vagy nadrágba becsúsztatni a kezet. Nedves kis puncikat simogatni, jobb/egyszerűbb/gyorsabb. Lehet nekem is hordanom kellene?!

Egyetlen kép miatt már megint a szex hiányom került a középpontba. Nem tehetek róla, de azon a képen két nő volt, akik egymás felett-alatt, egymás mellbimbóját szopogatták. Szép kerek mellek kedvesen hegyesedő bimbókkal és látni, ahogy eljátszadoznak vele, igazán izgató volt. Ennek következtében még pár hasonló képet is megnéztem, aminek az lett az eredménye, hogy már nem csak a bugyim, de a szabadidő nadrágom is nedves lett. Mint mindig most is voltak élvezetesek, érdekesek és persze borzalmasak is. Az előbbit kiélveztem, az utóbbit átlapoztam és a középsőt elmesélem. Az egyik az, amikor a pasi állva úgy dugja a csajt, hogy a csaj lábai az ég felé merednek. Sajnos nem vagyok negyven kilós, hogy akármelyik pasi képes lenne így felkapni. A másik érdekes, amikor a csaj hídban van és úgy szopja le a pasi, miközben ő meg kinyalja. Jól nézet ki. Van még mit tanulnom.

Ezen kívül rájöttem, hogy a  melleimet mellőzőm, sokkal többet lehetne kényeztetni, de valahogy az ágyban háttérbe szorul.

Vannak álmok, amik számomra nagyon életszerűek, mégis tartalmaz olyan helyeket, ahol még nem jártam vagy olyan személyeket, akiket nem ismerek. Nem is hiszem, hogy bármelyik megtörténne velem. Sőt, vannak rémálmaim, amit örök életemre el szeretnék kerülni.

A deja vu, pedig egy olyan dolog, amit nagyon ritkán érzek. A legfurább az benne, hogy nem abban a pillanatban amikor megélem, hanem kicsit -órákkal- később. Mivel elég jó a fotografikus memóriám, így egyből kutatni kezdek az emlékeimben, hogy mikor is találkoztam azzal a személlyel vagy szituációval. Aztán vagy rá jövök vagy nem, de akkor elkönyvelem, mint dupla visszaemlékezés.

Nos, nekem sikerült a kettőt összehoznom. A minap egy olyan helyzetben találtam magam, amivel már egyszer találkoztam és rájöttem, hogy az egyik álmomban. Innentől kezdve nekem nagyon érdekes a dolog. Hisz hogyan álmodhattam meg olyat, ami még nem történt meg velem, de mégis bekövetkezett, pedig soha nem teszek se ellene se érte. Sőt sok esetben nem is emlékszem tisztán mit álmodtam, csak egyes esetekben. Talán eddig is megvalósultak, csak nem tudok róla. És ha valóban megálmodjuk, akkor teljesen determinisztikus az életünk, amiről tudat alatt még tudunk is ?! Tényleg érdekelne, hogy is van ez valójában.

Emlékszem kiskoromban mindig egész napos szülinapjaim meg névnapjaim voltak. Reggel már a készülődés éreztette velem, hogy különleges lesz a napom, aztán jöttek a vendégek, a sok finomság és az ajándékok. Aztán valahogy ez eltűnt, már annak is örültem, ha valaki ránézet a naptára és eszébe jutott, hogy van ilyen nevezetű ismerőse. Kezdetben zavart, később meg már hozzá szoktam. Nem volt névnap, nem volt szülinap. Aztán egyszer csak édesanyám csinált nekem egy ünnepi ebédet és kaptam igazi tortát is mint régen. Egy jó ideig még emlékezetes marad számomra. Azt már nem is tudom milyen ajándékot kaptam, csak az ebédre emlékszem, nekem ez eset a legjobban. Szeretem, ha emlékeznek rám, azért mégis csak jól esik az embernek. Ezért szoktam én is felköszönteni legalább a hozzám közel álló személyeket, mert tény és való a barátaim szülinapját nem tudom, bár ez kölcsönös. 

Biztos nem én vagyok az egyetlen, akit zavar ha a kis párocskák közvetlenül mellettünk élvezik egymás testi adottságait. Hogy ezt mennyire utálom, azt szerintem már leírtam, de most talán a szex éhségemnek köszönhetően kicsit tovább gondoltam a dolgokat. (Nem tagadom, de szerintem ez általános csak mások nem mondják, hogy ilyen estekben egyre vadabb dolgokat képes az ember gondolni.)

A helyzet egyszerű, álltam a villamos megállóban, mikor két - nálam miden tekintetben- kisebb párocska megjelent, ami még normális is. Aztán olyan szinten nekiálltak egymást simogatni, hogy már az is kiderült, a lányzó szépen lebarnult a nyáron és a barbi rózsaszín tangája szépen mutat rajta. Ekkor jöttek az újabb ötleteim. Mondjuk oda mehettem volna és megkérhettem volna, hogy most a mellbimbóját is izgassa, látni szeretnénk milyen ki hegyes tud lenni – nevezzük ezt tömeg izgatásnak- vagy élből megkérhettem volna, hogy dugja meg, ha már úgy is ennyire kívánják egymást vagy szopja le a csaj. De mondjuk, ha azon a szinten lennénk, akkor neki állhattam volna a többi nézőközönséggel együtt maszturbálni is, miközben néztük volna őket. Igazi live pornó.

Nem hiszem, hogy nem fordult már meg sokunk fejben, hogy milyen lehet közterületen szexelni?!

Soha nem tudtam úgy kiállni, hogy teljes mértékben biztos voltam magamban. És bár magamat nem látom ezekben az esetekben mégis tudom, hogy ez külsőleg is látszik. Ez általában észrevehető. Ma láttam egy lányzót, aki nem volt az az igazi szépség, persze csúnya sem volt, csak éppen az utcán simán elmennénk mellette. Pedig sokan körül zsongták. Az ok: a kisugárzása. Egyszerűen annyira magabiztos volt, stabilabb mint egy betonbunker, látszot, hogy mennyire hisz és bízik saját magban. Ez az ami hiányzik belőlem. Csak egyetlen dologban szeretnék legalább biztos lenni, de mindig tartok tőle, hogy tévedek. Azt pedig ngyon nem szeretek, mert kínosan érzem magam, még inkább butának és kevésnek tartom magam. Utálom, hogy nem vagyok tökéletes! 

Kezdem kicsit furán érezni magamat, mármint emberileg így hirtelen nem tudom magamat hova sorolni. Vannak ezek a skatulyák: fiatal, öreg, családos, szingli, ... Hát valahova be kellene sorolni magam csak a rend kedvéért.

Napi konklúzióm: Nem vagyok egy tini picsa. Sőt, igazából sosem voltam. Na, de mindegy, nem ez a lényeg. Jelenleg ott tartok, hogy ha megnézek egy pasit, akkor második pillantásra már keresem a gyűrűt a kezén. Tudom, a házasság egy régi intézmény, amit mostanában hanyagolnak, na de azért sok jó pasi ujján ott van a jegygyűrű, hisz a legtöbb nő azért próbál ragaszkodni hozzá. Ráadásul én meg vagyok az a maradi ember, aki ezt tiszteletben is tarja. Na jó nem, csak esélytelennek látom ilyenkor a helyzetem, nem mintha egyébként sokat adnék magamnak, de legalább akkor ott van a lehetőség. Szóval ott tartok, hogy már házas pasikat nézegetek, illetve csak reménykedem benne, hogy nem házas. Most rettenetesen érzem: öregszem. Nem a fiatal, ’tutira nincs senkije’ pasik vannak képben. Nem gondoltam volna, hogy egyszer az anno még bácsiknak tekintet pasikat fogom stírölni. Ez van, kifutottam az időből, vagy inkább NEM. A többiek kezdik túl korán a dolgokat, ők cseszték el, nem én!

Biztos mindenki gondolkodott már azon, hogy milyen lenne máshol lenni. Én rengetegszer vagyok evvel így. Lefekvésnél, felkelésnél, utazás közben, ha nyugtatni akarom magam, vagy ha csak látok valami szépet. Nem feltétlen szebb helyen, csak más helyen, ott ami nem az én életemhez tartozik. Most is inkább lennék egy pasi ágyában és élvezném a szexet, ehelyett egymagamban ide írogatok. Ebből is látszik, hogy még mindig nem vagyok megelégedve az életemmel, talán soha nem is leszek, pedig tényleg nincsenek nagy igényeim. Úgy érzem, mintha az összes döntésem, a cselekedeteim hiába valóak lennének. Topogok egy helyben. Biztos iszonyat rossz ember lehetek, ha ilyen sorsot szántak nekem.

Rég jártam már erdőben vagy parkban vagy bárhol ahol több fa van mint az út mellé ültetett fasor. Egészen pontosan utoljára amikor harmadikos gimnazista voltam, egy osztálykirándulás keretében túráztam. Azóta nem voltam, de ma rájöttem egy parkban sétálgatva, hogy kellene. Annyi szép dolog van és a tiszta levegő kell. A baj, hogy feltételes módban van. Egyrészről igen, lusta dög vagyok, másrészről nem ismerem ezeket a helyeket. De ez utóbbi kevésbé érdekel, ügyes- okos vagyok és utána tudok nézni. Az elsőn pedig megpróbálok változtatni.

Plusz, kellene vennem egy kiváló fényképezőgépet, amivel tiszta képeket lehetne csinálni és minden szép dolgot megörökíthetek magamnak. Egy újabb dolog a listámon amire gyűjthetek. (Ez most jó, nem probléma.) 

Mint észre vehető, mostanában kevesebbet írok. Ennek egyszerű oka van: nincs időm. Fáradt vagyok és szeretnék aludni, meg aludni és aludni, persze jó lenne dugni is. Ráadásul a minimális táplálkozás meg pluszban kikészít fizikailag. Néha kicsit furcsán látom a világot és sajnos a hangulatomra is hatással van. Most megint előjött a ’legyen világ vége!’ helyzet. Pedig már kezdtem jobban érezni magam. Remélem egy két héten belül hozzá szokik a szervezetem és nem lesznek ilyen problémáim. Tényleg nagyon rossz az egész, olyan mintha élő hullaként mászkálnék (mármint nem kinézetre), néha nem tudok rendesen gondolkodni, csak a magam szenvedésére gondolok és nem találok kiutat. Biztos valamit rosszul is csinálok, hisz másoknak nincsenek ilyen problémáik. 

1 - Ismét iskola szezon, előkerült a sok gyerek és ismét tömött az összes tömegközlekedési eszköz. fantasztikus!

2 - Utálom, hogy az élet újra és újra döntéseket kényszerít ki belőlem. Soha sem voltam az a jó döntő típus. Legyen szó akár csak étel választásról vagy ’melyik cipőt vegyem fel?’ kérdés sem egyszerű, de mikor arról van szó, hogy a következő félévben mit, hogyan, és meddig kell csinálni, na az már teljesen kikészít. Miért nincs egy hatalmas nagy terv ami teljes mértékben teljesül is, nem lenne benne hiba, betartható és valós.

3 - Mostanában egyre több a nem értem dolog. Nem, azért nem lettem szőke nő, de kicsit olyan mintha elfelejtettem volna hogyan kell gondolkodni, mintha nem lenne eszem csak kering a gondolat a fejemben.

4 - Utálom azokat az embereket, akik csak mondnak valamit, de nem mindent. Ez az adtam is kicsit, de a többi ne érdekeljen. De hát nem ilyenkor lesz az ember a legkíváncsibb? Vagy ne mondjon inkább semmit, vagy ha már elkezdte fejezze is be!

5 - Ismételten kövérnek érzem magam. Akár hányszor megnézek egy nőt, lányt, mindig vékonyabb nálam. Újra fogyókúra.

6 - és még valami: ribancoké a világ. hogy miért? mert bármit elérnek és akár melyik pasi is ellenkezik, hogy neki nem kell ilyen nő, hát csak bele fut valahogyan, mert ugye ők tapadnak, a pasik meg dugni akarnak

Magányos vagyok. Lehat csak az időjárás miatt, érzem így, de most tényleg nagyon kijött rajtam. Kellene valaki, akihez odabújhatok, aki átölel és ha még nem is érti de meghallgatja a problémáimat. egy pasi, akit felhívhatok, ha valakihez szólni akarok és aki megosztja a gondjait, érzéseit, gondolatait velem. Egy ember akinek számít, hogy élek és vagyok.

És nem mellesleg akinek a meztelen nedves testéhez, ha hozzá simulok felizgat. Nem azért dug meg, hogy kielégüljön, hanem hogy nekem jó legyen. Sőt nem szimpla dugást akarok, igazi szeretkezést, sok finomsággal, kedvességgel, csókokkal kényeztetéssel. Hajnalig tartó szexet és az édes fáradtságot érezni másnap. Plusz az érzet, hogy újra és újra megkaphatom. 

Ha most lenne valakim, az egész délutánt egy bögre forró ital mellett, összebújva az ágyban duruzsolva töltöttem volna el. De sajnos nem így volt, egymagamba roskadva, szomorúan néztem az esőcseppeket. 

Ma esti filmem star wars II. Aki látta az tudja miről beszélek, aki nem az meg nézze meg, alapmű.

Van benne egy dolog ami elgondolkodtatott. Padmé és a ’kis’ padavan szerelme. Persze a filmben szépen összehozták a párost nem látszik, de Anakin kb. húsz évvel fiatalabb. Már alapvetően a korkülönbség is érdekes, az meg még inkább, hogy most a nő az idősebb. Alapvetően meghatározó számomra a kor a kapcsolatoknál, és szerintem már nyolc- tíz évnél több nem igazán egészséges, egyik fél esetén sem. És ezt nem csak a kapcsoltra értem, hanem egyenként a személyekre is. Arra gondolok, hogy a személyes lelki fejlődése során történt valami ami miatt teljesen más korosztályhoz vonzódik. Persze elhiszem, hogy van olyan nő, akár harmincas anyuka is, aki iszonyt jól néz ki, ismerek is ilyet, és elhiszem hogy a huszon évesek is simán a dugható kategóriába sorolják, de az a probléma hogy ott már van egy generáció váltás. Nem hiszem, hogy ne lenne előbb vagy utóbb probléma ebből. Még soha nem volt ilyen kapcsolatom, csak példák vannak előttem ilyen is meg olyan is, messzemenő következetéseket persze nem tudok leszűrni belőle, de én inkább kihagynám.