Minden napra más ...

Kivel ne történt volna meg, hogy kap egy olyan beszólást mi számára sértő, de a másiknak csak egy poén volt?

Szerintem rengeteg ilyen van, és az a problémám vele, hogy amíg én adom az ilyen beszólást semmi bajom nincs, hacsaknem olyan személynek mondtam akit nem akartam megsérteni. Viszont, ha én vagyok az aki kapta a megjegyzést, akkor pánikban vagyok, hiszen hirtelen valaki tesz egy kijelentést ami számomra váratlan és bántó. Továbbá még az is problémám, hogy az ilyenekre szinte lehetetlen visszaválaszolni. Általában ilyenkor csak a saját mentségünkre kitalált mondatok jönnek amik már semmit sem érnek, mert a körülöttünk lévők rajtunk röhögnek és nem is igazn figyelnek rám, a komoly beszéd meg akképpen is esélytelen ilyenkor. Borzalmas egy helyzet, szerintem csak az igazi bunkósággal vagy egyéb főlénnyel lehet ilyenkor visszavágni. De hát utóbbi nincs, különben beszólni sem mertek volna, és attól én még normális maradok, mert a másik taplósága éppen poénosan jött ki. Ergo a legjobb megoldás, ha én is nevetek rajta, csak ez nem mindig ilyen egyszerű. 

Utálom azokat az embereket, akik abból kovácsolnak előnyt, hogy a másiktól elveszik.

Vannak beszélgetések, amikor nem veszem észre az ilyen dolgokat vagy legalább is nem reagálom le rosszul. Ma valahogy ez nem ment, mindent a kicsi szívemre vettem. Ennek köszönhetően viszont feltűnt, hogy a másik személy mennyire egomán és vámpír. Miközben engem leszólt, saját magát fényezte. Minden mondatában kb az volt benne, hogy mennyire kevés vagyok hozzá képest. Csak két dolog létezik számára, az egyik az én és az a legjobb a másik meg a legrosszabb. Biztos vagyok benne, hogy sok ilyen ember van akit nem veszünk észre és miattuk érezzük rosszul magunkat. Most aztán rendesen megutáltam őket.

És annak ellenére, hogy már nagyon zavart az egész, mindössze annyival zártam, hogy nem tetszik ez a stílus. Pedig igazán megérdemelt volna egy igazi nagy lecseszést, akkor talán elgondolkodna magán. De tartok tőle, nem.

Na jó, feladom. Ma harmadszorra álltam neki az írásnak. Nem tudom érthetően megfogalmazni, ami most zajlik bennem. Sőt igazából az a baj, hogy nem is tudom, és fogalmam sincs mit gondoljak. Kellene némi határozottság belém és nem ártana némi önbizalom sem. Természetesen már megint a férfiak miatt kerültem ekkora dilemmába. Azért nekik sem ártana némi határozottság. Persze az is lehet, hogy csak én képzelek a dolgokba túl sokat. Nem értem az egészet, úgy ahogy van egy nagy gubanc. Jó tudom nem érthető miről is van szó, nagyjából pasikról, akik körülöttem vannak, kerülgetnek, zavarban lesznek, kedvesen mosolyognak, de egy szót nem szólnak hozzám.

Nekem kell egy kézikönyv a pasikhoz. Miért nem lehet minden egyszerű és érthető?!

Most tényleg, de tényleg és mindemellett most még ideges és dühös is. Annyi mindent eltűrök más emberektől, még azoktól is akik nagyívben tesznek rám vagy a létezésemet sem tudják. És egyáltalán nem értem magamban, hogy miért viselem el azokat a szituációkat és dolgokat, amiket egyébként gyűlölök. Biztos van bennem valami belső gát vagy valamiféle apapótlékra várok, aki megvéd minden idegentől. Nem szólok egy árva szót sem, csak magamban mérgelődök és népirtást tartok. Néha elmondom másnak is, hogy ez vagy az mennyire zavar és még ők sem értik meg, hogy miért tűröm el. Aki meg valóban ismer a meg tudja is, hogy ha akarok akkor valóban keményen leosztok bárkit, aki nekem éppen problémát jelent. De ott ül a vállamon a kisangyal és sugdossa a fülembe, hogy nem kell szólni, meg fog oldódni a helyzet. Ami esetenként még igaz is, azonban ami mindennapos az újra és újra felbukkan. Nem kell nagy dolgokra gondolni, a kicsik is ugyan olyan bosszantóak tudnak lenni, sőt esetenként még jobban is. Például, ha a kedves kolléga az én asztalomra pakolgatja a cuccát, mert a sajátján már nem fér el és ezért én nem férek el, vagy ha a sorban elém áll valaki, … Egyszer pedig biztos, hogy valakit nagyon csúnyán el fogok küldeni csúnya helyekre.

Ez a legutálatosabb nap. Az ember már készül a hétfőre, igazából nem csinálok semmi értelmeset. Ki kellene hagyni ezt a napot. Kedden sem szoktam a szerdára készülni, mindig csak beállítom az órát és ennyivel le is zártam a folyamatot. Ma viszont egész nap rajtam volt a pánik, hogy úristen már megint eltelt egy hét, nem csináltam semmit és a következő héten meg mennyi minden lesz. Tudom magamat stresszelni, de mostanában szeretek lustálkodni és a magam szórakoztatásával foglalkozni, ami elveszi a szabadidőm egy részét. Hihetetlen, hogy mennyi erőmet és időmet elveszi a munka. Na, tessék most is ezen jár az eszem, mikor gondolhatnék csupa szép dolgokra, pillangókra, színes virágokra, cirógatni való kisállatokra, de holnap meló. Útálom a vasárnapokat és a hétfőket!

Nem sok pornót nézek. Körülbelül két-három havonta és akkor is csak valami tízen percest, miben csak a lényeg van benne. A legtöbb esetben szép lányok és persze mindig nagyon szép testtel. Elgondolkoztat, hogy miért pont ilyen formában adják ki a testüket mikor lehetnének normál modellek is. Biztos van rá okuk és szerintem vagy szellemileg vagy lelkileg vagy erkölcsileg nem éppen teljes értékűek. Persze nem ismerek egyet sem, de valamivel magyaráznom kell.

Mindezek mellet, rengeteg lány árulja magát a neten is. Párba belefutottam mostanság. Nem kicsi meghökkentő, hogy simán kirakják a fehérneműs képeiket. Bár az sem sokkal jobb aki éppen csak az arcát takarja ki. Az interneten ilyen helyeken jártas ember normál hétköznapi helyzetben és ruházatban is felismerik. Plusz ott van az is, hogy sok a saját lakásán fogd, így a kedves szomszédok igen rövid idő alatt kiszúrják, mivel is foglalkozik. De hát ők ezek szerint felvállalják és nem jelent problémát számukra. Szóval szép lányok aki lehet még értelmesek is. Azt a részét még irigylem is, hogy so szexben van részük és több partner munkáját tapasztalják meg. Én tartanék az esetleges fertőzésektől, hisz semmit nem tud a vendégéről, másrészt meg amit már a pornó filmeknél tapasztaltam, húszon évesen már igen csak szét van dugva a puncijuk, ami szerintem inkább csúnya mint erotikus, vágykeltő, izgató és élvezetre csábító. Persze nem vagyok pasiból, azonban nőként ez nem vonz. És érdekes mód az ilyen nők nem annyira bevállalósak. Nem mind vállalja be, a popsi szexet vagy a szájba élvezést vagy csak férfival csinálják. Lehet, hogy csak az én fejembe él ez, azt hittem sokkal bevállalósabbak. Nem sok leszbi van, ha an akkor csak a barátnővel vállalnak pasit vagy párokat. Tehát leginkább csak látszat leszbik vannak, hogy izgassák a pasikat.

Mindezek ellenére elnézegetem a képeket, kíváncsian fürkészem a puncikat és mivel páran még aktus közben készült képet is feltesznek így most kicsit felizgulva faszra vágyom és ilyenkor mindig eljön belőlem, mennyire jó lenne most dugni és nyalni és dugi és szopni … ehelyett egyedül nedves puncival fekszem egymagamban. Az élvezet amit a képek miatt érzek jelenleg inkább kín, hogy nem vagyok kielégítve. Plusz lelkileg is kicsit összezavar, azt hiszem kerülni fogom ezen túl az ilyen jellegű oldalakat is, több rosszat okoz, mint jót.

Rendezvények tömkelege, én meg egyiken sem vettem részt. A tűzijátékot is tévében néztem, amivel még nem is lenne bajom, mert imádom, azonban a kamera mozgásoknak köszönhetően nem volt látványos.

Nem is igazán vagyok tisztában avval kapcsolatban, hogy milyen fajta rendezvények voltak, mert minden plakát és reklám mellett szépen elnézek. Ennek egyszerű oka van: úgy sem megyek el. Nincs kivel mennem és egymagamban én még el is lennék, de mégis fura érzés egyedül sétálgatni, nézelődni mikor látom, hogy mindenki más csoportosulva vagy legalább párosával mászkál. Tehát alapvetően a tudat is nyomasztó, másfelől pedig jó lenne valakivel megosztani a pillanatnyi benyomásokat, gondolatokat, érzéseket. Mivel hozzá vagyok szokva, hogy magammal beszélek meg mindent, ezért pont az utóbbi dolog nekem sokat számítana. Találnom kellene egy olyan embert akiről tudom, hogy amit mondok neki az nem untatja és nem csak meghallgat, hanem valóba kommunikál is velem. De sajnos még mindig azt érzem, hogy senki nem figyel rám.

Szóval maradok itthon és ismerkedek a skizofréniával, majd talán magammal jót beszélgetek.

Általában a közlekedési eszközökön és még gyalogosan sétálgatva az utcán is csak búskomor, gondterhelt, ideges, olykor fáradt vagy álmos arcokat látok. Jómagam sem vagyok általában kivétel, vagy még nem ébredtem fel és azért, vagy mert sietek és ideges vagyok, vagy mert már fáradt vagyok. Ritka, ha életteli vidám ember pillantok meg. Utóbbiak általában fiatalok, kiknek a legnagyobb problémájuk, hogy kit vagy mit lájkoljanak.

Este utaztam a villamoson és egy fiatal húszas éveiben járó fiú mellett foglaltam helyet magamnak. Elsőre nem is vettem észre, csak ültem és láttam, hogy kíváncsian egyszer az egyik másszor a másik oldalra pillant és egy- egy pici mosoly ül az arcára. Annyira tudni akartam, hogy mire is gondolhat. Aztán jobban megnéztem és már az is feltűnt, hogy egy üveg bor van nála. Egyszerű műanyag palackos vörösbor. Persze, rögtön húztam rá a skatulyát a kultúrált kinézete ellenére is, biztos a haverjaival találkozik az egyik téren ahol egy padon ülve részegre isszák magukat. De nem. Leszállás előtt láttam még egy doboz spagetti is van nála. Innentől kezdve nekem ő a jófiú és megy a (leendő)barátnőjéhez vagy barátjához és főzni fognak. Az út közbeni mosolyok pediglen nem az adott helyen történt szép pillanatok felidézésnek köszönhető, hanem azoknak az emlékeknek, amik az estének a megszervezéséig eljutatták, vagy a következménytől, amit vár. Nem tudom mi volt az ok, de érdekelne és természetesen az est folytatása is.

Mindenesetre jól eset látni azt a mosolyt. Valahogy nekem is jobb kedvem lett.

Szerintem két féle ember van. Az egyik akinek tetszik és még szexisnek is találja, ha kilátszik egy lány tangája a nadrágból,  másik típus aki ezt már-már gusztustalannak találja. Nem titok én az utóbbiba tartozok, egyszerűen nem bírom elviselni és legszívesebben oda mennék hozzá és szólnék neki, hogy öltözzön fel rendesen. De van ennél rosszabb, úgy látszik most divat lett a szerelő stílus a lányoknál is. Nálam az jelenti a divatot, hogy ha minden harmadik emberen észreveszem ugyan azt a dolgot. Ergo most az a menő ha kilátszik a fél segge. Hát nem azért, de …. Nem tagadom én is meg szoktam nézni más lányokat, gömbölyded szép melleket és formás popsikat, ez olyan női féltékenység miatt van és bárki bármit mond, állítom és tudom, hogy nem én vagyok evvel csak így. Szóval igen is nekem is ide meg oda téved a szemem, de egyáltalán nem találom se vonzónak, se szépnek se szexisek, hogy kilátszik a fél seggük. Pedig lehet, ha normálisan lenne felöltözve még formásnak is mondanám a popsiját, azonban így …

Ideges vagyok. Egész héten készültem a hétvégre, megvolt minden feladatom, hogy mit kell csinálnom és még nagyjából az időpontok is. Szóval majdhogynem rendesen megterveztem. Csak hát mégsem úgy alakult és ez most idegesít. Ráadásul nem is én tehetek róla, jó persze mondhatnám mindenkinek, hogy most nem érek rá. Azonban ez nem annyira egyszerű, hisz például ki mondana le egy dugást? Az a baj, hogy ezelőtt párszor megtettem és mivel megbántam, így most kihasználom a lehetőséget. Az egyetlen probléma vele, hogy nem volt időm epillálni és borotvához kellet nyúlnom, amit utálok, mert ha elkezd nőni a szőr, mint ezernyi tű állna a lábamba. Szóval most minden pasi nézze meg mennyi szőrszál van a lábán és képzelje el hogy azok tűk. Nem hiába mondják, hogy a szépségért meg kell szenvedni és ez csak egy kis része. Na mindegy ez is csak egy következmény, mint az is hogy fáj a popsim.

Tehát a szexet leszámítva pocsék hétvégém volt és mind emellett a héten párhuzamosan kell több dolgot csinálnom, hogy végre elintézzek mindent, amit ezalatt a két nap alatt nem tudtam. Egyáltlán nem élvezem, hogy én szenvedek mások miatt, azt már megszoktam, hogy magam miatt nem tudok időben megcsinálni valamit. Ezek után azt hiszem nem fog érdekelni, hogy mások mit gondolnak vagy mondanak, de ha nem találok velük egy közép utat, akkor engem nem érdekel és elküldöm a jó … 

Elértem azt a bejegyzés számot, mikor már nem tudom, hogy miről írtam. Aminek egyrészről örülök, mert lassan egy éve írogatok, másfelől meg zavar, mert nem szeretem magamat ismételgetni. Szóval nem tudom, hogy anál élményimet lejegyeztem-e már. De nem érdekel, most friss élményim vannak.

Igazán érdekes az egész. Egyrészről nem látom és ez egyfelől zavar, mert mindig is izgatott, mikor látom bemenni majd kijönni a puncimból a nedvességtől csillogó péniszt. Ebben az esetben viszont elég nehéz kivitelezni, hogy lássam, persze tükör előtt pózolva megoldható. Másfelől pedig az érzés, az ami leírhatatlan. Elsőre inkább fájdalmas, mint élvezetes. Azonban ez függ attól, hogy előtte mennyire foglalkoztak vele, minél kevesebbet annál rosszabb és minél nedvesebb annál jobb. Punci esetében ez annyira nem probléma, mert egy kis izgatás és már nedvesedik is. De mikor már teljesen bent van az egész pénisz, akkor már teljesen más érzést kelt, mi az egész testemen végig fut és akarom. Nem tudom megfogalmazni és leírni milyen jó érzés. Izgató és kényeztető, finom és mámorító. Nem egyszerűen jó. Természetesen más, mint mikor a puncimban van egy farok, össze nem is akarom hasonlítani, de mindkettő mámorító élmény.

Egy kicsit lerokkantam. Valami oknál fogva elég rendesen megfájdult a derekam, és járni is alig tudok. El nem tudom mondani milyen fájdalmakkal párosul, egyszerre sírok és nevetek, ha megmozdulok. A legnagyobb baj, hogy nem tudom mitől van, szedem a fájdalom csillapítót, de azt sem tudom mi hozná rendbe. 

Szombaton kezdődött és most is még nehezen állok fel. Kicsit fura, az egész helyzet. Nem tudom a hétköznapi dolgokat rendesen megcsinálni és mindenre kicsit több idő kell számolnom. Másfelől pedig fura a helyzet, mert épp állapotban fel sem tűnne, hogy mennyire össze an rakva az ember. Egy-egy mozdulatom, most rendesen érezteti. Azért remélem megjavulok. Állítólag ez a derékfájás nehezen javítható vagy csak időlegesen lehet rendbe, hozni. Relatíve hajlékony vagyok(voltam), nem jelentett problémát soha a lótusz ülés vagy a hátam mögött keresztben megfogni a kezem, szóval szeretnék még törökülésben ücsörögni.

//és továbbra is csessze meg a T, mások műholdakat irányítanak meg feltörik a nasa-t, nekem meg egy egyszerű szövegszerkesző nem töltődik be, pedig nem a világ végén lakom !

Ez idáig nem volt még részem balesetben, sőt még látni sem láttam. Mármint élőben, a szemem előtt lepergő eseményeket nem, csak tévében különböző akció filmekben.

Most résztvevője voltam egynek, vagy nem is tudom mije voltam. Én csak ültem egy kocsiban, amit persze nem én vezettem és frontálisan nekünk jöttek. A szerencse az, hogy kis sebességgel közlekedett a másik jármű. Az eset egyszerű: bekanyarodtunk az utcába és láttuk, hogy jön szemben egy kocsi (két sávos úton felező vonalat átlépve közlekedett), mi lefékeztük, a másik kocsi pediglen semmit nem tett. Se fék, se kormánymozdulat, semmi. Én nem is értettem mi van és miért nem volt képes észrevenni minket. Csak ültem tehetetlenül és néztem. Nem lehetet volna mit csinálni, utólag végig gondoltuk, hogyan juthattunk volna ki ebből a helyzetből, de esélytelen lett volna bármi mást csinálni, ez a másik félen múlt. Remélem a rendőrség rendesen meg is bünteti.

Nem gondoltam volna, hogy életben ilyen megtörténik velem. Ráadásul egy szabályosan közlekedő kocsiban ültem, persze tudom ez édes kevés. Ezért is van az, hogy teljesen mindegy ki mellé ülök be és milyen az a kocsi, biztonsági övet mindig használom, mert lehet hogy megbízom a sofőrben, de túl sok a szabálytalanul közlekedő (és béna) az utakon.

Mostanában elég kevés időm jut arra, hogy gép elé üljek és írjak. Viszont elég sok minden van amin gondolkodok, rengeteg inger ér. Mindezek mellett még magamat is próbálom erősíteni, de csak lelkileg, bár nem ártana fizikailag sem. Szóval most elvagyok magammal és élvezem az életem, olyan amilyen. Persze még mindig hiányzik egy két dolog, azonban nem nyavalygok. so

Tegnap akkora vihar volt felénk, hogy szó szerint a föld is beleremegett. Szerintem a T-s átjátszó tornyot is eltalálta egy villám, mert nem volt net és telefonálni sem lehetett rendesen. És természetesen hirtelen a közlekedés is megakadt az én nagy bánatomra, de hát ilyen a bejárás. Elgondolkodtatott, hogy kerékpárral kellene járnom, csak nincs mindenhol kiépítve a kerékpárút és nem szeretnék kocsik között lavírozni, gyalogosok között meg amúgy is ideges tudok lenni, mert össze- vissza cikáznak, mindig feltartanak és szembe jönnek. sehogysemjo.

//tetszik ez a sorszámozás, nem kell a címen gondolkodnom :)

Nem én vagyok az egyetlen, aki a dugó közepén ragadva egy buszból nézegeti a másik sávokban álló autókat. Néha igazán figyelemre méltó tud lenni egy-egy kocsi és a benne ülök együttese. Sok esetben plusz információkat tartalmaz a tulajdonosról. Például nem mindegy, hogy a hátsó ülésen egy gyerek van, egy kutya, a nagymama, vagy egy playboy. Imádom így elemezgetni másokat, legalább addig sem kell bámulnom a többi utast.

Jah, és a buszon aki nagy táskával mászkál, legyen már szíves és vegye figyelembe, hogy a táska egy emberi helyet elfoglal. És iszonyatos módon tudom utálni, ha lökdösnek vele. Bár mondjuk mostanában akképpen is baromira idegesítenek a közlekedni nem tudó emberek. Lassan én is az a beszólogatós ember leszek, akinek ha nem tetszik valami, azonnal szóvá teszi. Mondjuk soha nem szóltam még senkinek sem, akármennyire is zavar. Csak tűröm az emberi bunkóságot és tudatlanságot. De hát tömegközlekedés, én így szeretlek. 

Valami oknál fogva soha nem vonzottak a nagydarab kopasz pasik. Most az álmomban mégis egyért rajongtam. De lényegesebb, hogy akár mennyire is kívántam vagy ő engem mégsem tudtunk dugni, valami mindig megakadályozott. És most lényegtelen, hogy kiért rajongok, ki az akivel le akarok feküdni, hanem az a kín a lényeg, amit átvészelek minden egyes esetben amikor nem lehet az enyém. Igazán maró fájdalom tud lenni, de ki ne lett volna ilyen helyzetben?, kár taglalni. Pocsék egy érzés, és ami fura benne, hogy csak időlegesen szabadul meg tőle az ember, mert mindig újra és újra visszatér. Ha nem is ugyan azzal a személlyel kapcsolatban, de (jelen pillanatban úgy gondolom) egy utálatos és elpusztíthatatlan érzés. 

Igen, ismételtem egy nap, amikor semmi értelmeset nem csináltam. De hát van ilyen és még lesz is. Csak az a bajom, hogy ilyenkor este már emészt a bűntudat, hogy ismételten tétlenül telt egy nap, pedig lenne mit tennem. Majd idővel alán sikerül rendesen beosztanom az időmet és talán egyszer majd sikerül mindent időre befejeznem, mert jelenleg is kegyetlen lassan csinálom meg a feladataimat. Mondjuk kezdhetném, ott hogy alszok. Már rég aludnom kellene, megint csak öt órácskát alszok és innentől kezdve a hetem el van cseszve. Ezért most megyek és alszom.

Néha utálok nőből lenni. Vagy inkább utálok emberből lenni. Jelen pillanatban szeretnék egy másik szervezetet kapni. Vannak pillantok mikor iszonyatosan fáj a gyomrom, ami már nem a normális szint. Vagy össze szedtem valamit vagy az igen érdekes táplálkozásom a hibás. Plusz még emellé még a fejem is kóvályog. Sokszor tartok attól, hogy pont az utcán leszek rosszul, sőt bárhol ami nem az otthonom. Nem szeretnék ilyen szinten mások segítségére szorulni, mert magamból kiindulva előbb nézek valakit drogosnak vagy alkoholistának, mint betegnek. Nehezen kezelem az ilyen eseteket, így inkább próbálom elkerülni.

Mennyire normális az, ha ránézek egy rajzolt napocskára (kör és vonalak), akkor ánusz rózsának látom és az egymás mellé rajzolt dombokat popsinak és ciciknek?

Nem mondanám, hogy szex hiányom van, de kinek ne hiányozna, ha nincs? Csak gondolkodom és fantáziálok, a probléma az, hogy a megvalósításnál megakadok. Nem vagyok képes megmondani, mi az amit szeretnék, legalább is az ágyban nem. Még ha felteszik a kérdést, hogy mi szeretnék, akkor is csak annyit mondok, hogy dugj meg. Pedig bennem nem csak ez a kérés lenne, de valami oknál fogva nem vagyok képes elmondani amit akarok és nem kell nagy dolgokra gondolni, ilyen nálam már az is ha azt kell mondanom, hogy nyalogasd a puncim. Ezért nem próbáltam még ki sok mindent, még szólni sem szólok, hogy másképpen csináljuk.

Maradnak a vágyak csak vágyak, megvalósulatlan álmok.

Vannak még meglepetések. Reggel mikor felkeltem tudtam, hogy valami jóról vagy számomra fontos dologról álmodtam. Azonban hiába próbáltam visszaemlékezni, nem tudtam. El is felejtettem, mikor már a nap közepén teljesen mással foglalkozva hirtelen eszembe jutott. Felcsillant, hogy a konyha hideg kövén fekve nyaltam ki egy másik nőt és utána ő nyalt ki engem. Eszembe jutott a rózsaszín kis punci a kis csiklójával, amit annyira finomnak találtam, hogy szó szerint alig akarta, lecuppanni róla. Nedves volt, nyálas volt és kívánatos.

Szeretem az álmaimat, nem tudom mit jelentenek, nem is érdekel, de élveztem és most élvezem a gondolatot.

Nem szeretek egyedül lenni. Olyan jó lenne valaki miatt/valamiért haza jönni. Összebújni és együtt kipiheni a fáradtságot. Élvezni a másik társasáságát és nem magamban gondolkodva elölteni egy kis időt. Néha úgy érzem, hogy feleslegesen indulok haza. Talán csak aludni. Rossz, hogy nincs miért, nem jó dolog egyedül lenni sem lelkileg sem testileg.

Szeretnék elbújni, mint a kis bogarak most a rossz időben. Egy levél alján megkapaszkodva csendben, félálomban, biztonságban érezve magamat. El akarok tűnni, nem akarok embereket látni, sem hallani.

Távol az emberektől, nyugodtan csak a természetet nézném, ahogy a réten végig fut a szél és a falevelek összerezdülnek, hallani, ahogyan az esőcseppek földet érnek. Örülök neki, hogy legalább az időjárás most nekem kedvez és még megnyugtat.

Pocsékul érzem magam. Nincs életkedvem, a pici önbizalmam is lecsúszott a föld alá és ha szemmel ölni lehetne, akkor városokat írtanék ki. Utálok mindent és mindenkit.

Sok embernél különb vagyok és csak kevésnél vagyok kevesebb. Nem nehéz kitalálni, hogy most az a kevés ember számít nekem. Vagyis a számít nem a legjobb szó. Abba belegondolva, hogy miben és menyire vagyok más, nem mindig jó. Most kifejezetten rossz és nem is látok jót.

Utálom, hogy ott tartok ahol tartok és velem egykorúak meg már sokkal előrébb. Mi a jó francot csináltam én az előző életemben, hogy most nem tudok elérni semmit sem. Tényleg kezdem azt érezni, hogy szélmalom harcot vívok és ráadásul én a szerencsétlen oldalon vagyok, így tutira nem fog véget érni, és a győzelmem meg soha nem is következhet be. Nem akarom. Legalább emberileg érezném azt, hogy vagyok valaki, de a senki most jobban fedi a valóságot.

Hihetetlen, hogy egyszerűen nem vagyok képes, közömbösen , mindenkit nem érdekel és nem törődöm arccal végignézni.

ad1. Utálom, hogy mindig van előttem egy dohányzó ember, fulladjon meg ő, miért nekem kell harcolnom a levegőért? aki meg csak divatból dohányzik, annak meg a nemi szervén nyomnám el az égő cigiét, csakhogy érezze mennyire káros!

ad2. Miért esznek közlekedési eszközökön? Az nem étterem! baromira nem kellemes negyed órán keresztül a kolbászos szendvics szagát szagolgatni a közel negyven fokos melegben.

ad3. Egy Nő ne sörözzön! Akképpen sem szeretem és férfiaknál még eltűröm, de egy nőnél, kimondottan visszataszító, igénytelen és gusztustalan, De biztos baromi menő, meg ettől lesz valaki jó nő csak én vagyok eltévedve.

ad4. Egyes emberek vajon direkt állnak bele a mások aurájába? ez olyan valahova tartozás számukra vagy csak szimplán ember vakok és csak ők léteznek egyedül?

ad5. Már megint irigykedem a vékony nőkre, pedig szimplán csak a csontozatunk más. Igazán megmaradhattam volna a tizenéves alakomba, nem kellett volna megnőiesednem. Úgy is mindenki a vékony, pici, törékeny (kislányos) csajokat akarja dugni! és csodálkozunk, hogy terjed a pedofília?!

ad6. senkinek nincs szobája? miért kell a kis párocskáknak mindenhol egymást hangosan nyalogatnia, nem tudok se jobbra se balra nézni anélkül, hogy ne látnám hogyan mászik be az egyik nyelve a másik szájába, és nem tudok anélkül se előre se hátra nézni, hogy ne látnám, hogyan tapizzák egymást, nem érdekel mennyire tud a csajnak alányúlni.

Annak ellenére, hogy az ember társas lény, elfelejtet kulturáltan együtt élni a többiekkel.

A rádióban hallottam, egy részletet, amiben nem tudom kiről volt szó, de a lényeg, hogy nimfó a csaj és nem tud leállni. Van egy notesze, amiben le van írva kivel mikor volt és még telefonszám is. Állítólag azért csinálja, mert nincs önbizalma és evvel erősíti.

Ez jó önbizalom nővelő lenne nekem is. Csak ott a bibi, hogy amíg nem vagyok magabiztos, addig pasizni sem tudok, így a szex is elkerül. Talán inkább fordítva van ez, minél többet dugsz, annál magabiztosabb vagy. De se önbizalom se szex, ha ezek meglennének, akkor lennék én nimfó, vagy hát szerintem nem is az, ha szeretem a jót. Ez olyasmi, mint a csokoládéevés. Szeretem akkor miért vonnám meg magamtól, azt meg tudom, hogy úgysem zabálnám fel az összesset ami csak található egy boltban, de ha van akkor fincsi.

napi két gondolatmenetem:

1) hogy a francba csinálják a kövér csajok, hogy divatos rucikat tudnak venni, én még most is esetenként szembesülök azzal, hogy nem jön rám egy-egy nadrág, pedig szerintem vékony vagyok. És azt hogy a francba csinálják, hogy van pasijuk?! Biztos bennem van a hiba, mert nem vagyok egy nyomulós csaj és biztos nem a külső számít.

2) És tudjátok miért van annyi szende fiú/pasi? mert mindig a nagyképű öntelt picsákra vágyódnak, akit talán soha nem fognak megkapni és csak a saját önbizalmukat teszik semmisé. Az hogy meg az ilyen picsáknak ennyi önbizalmuk van, azt meg az idióta pasiknak köszönhetjük. Egymás miben létét tesszük tönkre, mert mindent értékelni meg rangsorolni kell.

+1 és vajon minden relatív?

Nem szokásom más blogoknál a kommenteket elolvasni, de az egyiknél úgy gondoltam kicsit többet is megtudhatok a szerzőről és elkezdtem olvasgatni. Nem lettem ilyen szempontból okosabb, viszont azt megtudtam, hogy jó páran ismerik egymást. És ez most nem úgy értendő, hogy xy nekiállt blogot írni és a haverjai meg hozzászólnak. Hanem előbb volt a blog és utána az ismeretség. Érdekes lenne tudni, ki hogyan talál rá egyes oldalakra és miért lesz rendszeres olvasója és miért akar kapcsolatba kerülni az íróval, vagy egy másik kommentezővel. Nekem is van pár kedvencem, de soha nem szóltam hozzá még egyikhez sem és nem ismerem egyik blog írót sem.

Napi program: punnyadás. Iszonyat meleg van és a lakás kezd kemencévé válni, kezdem sokalni már a meleget. TV és dvd nézés non-stop. 

Szeretek ágyban szeretkezni, mert az egyrészről kényelmes, másrészről a közelben van minden, amire szükségem lehet és persze jobb esetben nem kell a cuccaimat összeszedni és távozni a helyszínről. Egyszer régebben már volt egy eset, hogy a játszótéren akartunk dugni az akkori pasimmal, de persze nem fényes nappal volt és nem lakótömbökkel körbe bástyázott térről volt szó. Egy eldugott csendes kis hely, csak volt egy kis probléma. Annyira bepánikolt, mert jöhet más is, hogy egyáltalán nem állt fel neki, így aztán inkább mentem haza és nem kínlódtam. Persze olyan helyzetekben is voltam már, mikor este a sötétben a közvilágítás fénye mellett ujjaztak meg. Azóta, már volt alkalom, hogy természetben dugtam. Most viszont, a semmi közepén, vagy legalább is az emberektől távol, fényes nappal szeretkeztem. Ami jó volt, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy a természet gyilkos. Több szúnyogcsípésem lett, mint orgazmusom. A peckesen álló mellbimbómat képesek voltak szívni, ami egyáltalán nem olyan jó érzés, mint mikor a pasi szája tapad oda. Mindenem tele lett piros pöttyökkel.

Valaki csinálhatna már egy globális szúnyogirtást. Nem vagyok hívő, de szerintem ez Isten egyik csapása, most a szúnyogra telik csak neki.

Szeretem az egyszerű és letisztult dolgokat, ami nincs túlbonyolítva. Amire ha ránézek nem látok rajta semmi feltűnőt és pont ezért szép. Igen, egy szimpla fekete kavics is lehet szép. És ez nem csak tárgyakra igaz.

Előjött belőlem az egységesítés igényének a vágya. Szeretném, ha nem lenne ennyi különbség, a hasonló az tényleg hasonló legyen, mint két tojás. Valami falanszter szerű dolgot szeretnék, persze nem a munkás gépezet részére gondolva, hanem hogy nincs személyiség nincs én. Egység van. Mindenki mindenben ugyan olyan. Egyhangúságot és szürkeséget akarok. Egyszerű és nyilvánvalót!