Valami oknál fogva soha nem vonzottak a nagydarab kopasz pasik. Most az álmomban mégis egyért rajongtam. De lényegesebb, hogy akár mennyire is kívántam vagy ő engem mégsem tudtunk dugni, valami mindig megakadályozott. És most lényegtelen, hogy kiért rajongok, ki az akivel le akarok feküdni, hanem az a kín a lényeg, amit átvészelek minden egyes esetben amikor nem lehet az enyém. Igazán maró fájdalom tud lenni, de ki ne lett volna ilyen helyzetben?, kár taglalni. Pocsék egy érzés, és ami fura benne, hogy csak időlegesen szabadul meg tőle az ember, mert mindig újra és újra visszatér. Ha nem is ugyan azzal a személlyel kapcsolatban, de (jelen pillanatban úgy gondolom) egy utálatos és elpusztíthatatlan érzés.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.