Általában a közlekedési eszközökön és még gyalogosan sétálgatva az utcán is csak búskomor, gondterhelt, ideges, olykor fáradt vagy álmos arcokat látok. Jómagam sem vagyok általában kivétel, vagy még nem ébredtem fel és azért, vagy mert sietek és ideges vagyok, vagy mert már fáradt vagyok. Ritka, ha életteli vidám ember pillantok meg. Utóbbiak általában fiatalok, kiknek a legnagyobb problémájuk, hogy kit vagy mit lájkoljanak.
Este utaztam a villamoson és egy fiatal húszas éveiben járó fiú mellett foglaltam helyet magamnak. Elsőre nem is vettem észre, csak ültem és láttam, hogy kíváncsian egyszer az egyik másszor a másik oldalra pillant és egy- egy pici mosoly ül az arcára. Annyira tudni akartam, hogy mire is gondolhat. Aztán jobban megnéztem és már az is feltűnt, hogy egy üveg bor van nála. Egyszerű műanyag palackos vörösbor. Persze, rögtön húztam rá a skatulyát a kultúrált kinézete ellenére is, biztos a haverjaival találkozik az egyik téren ahol egy padon ülve részegre isszák magukat. De nem. Leszállás előtt láttam még egy doboz spagetti is van nála. Innentől kezdve nekem ő a jófiú és megy a (leendő)barátnőjéhez vagy barátjához és főzni fognak. Az út közbeni mosolyok pediglen nem az adott helyen történt szép pillanatok felidézésnek köszönhető, hanem azoknak az emlékeknek, amik az estének a megszervezéséig eljutatták, vagy a következménytől, amit vár. Nem tudom mi volt az ok, de érdekelne és természetesen az est folytatása is.
Mindenesetre jól eset látni azt a mosolyt. Valahogy nekem is jobb kedvem lett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.