Ez idáig nem volt még részem balesetben, sőt még látni sem láttam. Mármint élőben, a szemem előtt lepergő eseményeket nem, csak tévében különböző akció filmekben.
Most résztvevője voltam egynek, vagy nem is tudom mije voltam. Én csak ültem egy kocsiban, amit persze nem én vezettem és frontálisan nekünk jöttek. A szerencse az, hogy kis sebességgel közlekedett a másik jármű. Az eset egyszerű: bekanyarodtunk az utcába és láttuk, hogy jön szemben egy kocsi (két sávos úton felező vonalat átlépve közlekedett), mi lefékeztük, a másik kocsi pediglen semmit nem tett. Se fék, se kormánymozdulat, semmi. Én nem is értettem mi van és miért nem volt képes észrevenni minket. Csak ültem tehetetlenül és néztem. Nem lehetet volna mit csinálni, utólag végig gondoltuk, hogyan juthattunk volna ki ebből a helyzetből, de esélytelen lett volna bármi mást csinálni, ez a másik félen múlt. Remélem a rendőrség rendesen meg is bünteti.
Nem gondoltam volna, hogy életben ilyen megtörténik velem. Ráadásul egy szabályosan közlekedő kocsiban ültem, persze tudom ez édes kevés. Ezért is van az, hogy teljesen mindegy ki mellé ülök be és milyen az a kocsi, biztonsági övet mindig használom, mert lehet hogy megbízom a sofőrben, de túl sok a szabálytalanul közlekedő (és béna) az utakon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Összetörni magad: nem magánügy! 2010.08.18. 12:42:53
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.