Szeretnék elbújni, mint a kis bogarak most a rossz időben. Egy levél alján megkapaszkodva csendben, félálomban, biztonságban érezve magamat. El akarok tűnni, nem akarok embereket látni, sem hallani.
Távol az emberektől, nyugodtan csak a természetet nézném, ahogy a réten végig fut a szél és a falevelek összerezdülnek, hallani, ahogyan az esőcseppek földet érnek. Örülök neki, hogy legalább az időjárás most nekem kedvez és még megnyugtat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.