Rendezvények tömkelege, én meg egyiken sem vettem részt. A tűzijátékot is tévében néztem, amivel még nem is lenne bajom, mert imádom, azonban a kamera mozgásoknak köszönhetően nem volt látványos.
Nem is igazán vagyok tisztában avval kapcsolatban, hogy milyen fajta rendezvények voltak, mert minden plakát és reklám mellett szépen elnézek. Ennek egyszerű oka van: úgy sem megyek el. Nincs kivel mennem és egymagamban én még el is lennék, de mégis fura érzés egyedül sétálgatni, nézelődni mikor látom, hogy mindenki más csoportosulva vagy legalább párosával mászkál. Tehát alapvetően a tudat is nyomasztó, másfelől pedig jó lenne valakivel megosztani a pillanatnyi benyomásokat, gondolatokat, érzéseket. Mivel hozzá vagyok szokva, hogy magammal beszélek meg mindent, ezért pont az utóbbi dolog nekem sokat számítana. Találnom kellene egy olyan embert akiről tudom, hogy amit mondok neki az nem untatja és nem csak meghallgat, hanem valóba kommunikál is velem. De sajnos még mindig azt érzem, hogy senki nem figyel rám.
Szóval maradok itthon és ismerkedek a skizofréniával, majd talán magammal jót beszélgetek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.