Utálom azokat az embereket, akik abból kovácsolnak előnyt, hogy a másiktól elveszik.
Vannak beszélgetések, amikor nem veszem észre az ilyen dolgokat vagy legalább is nem reagálom le rosszul. Ma valahogy ez nem ment, mindent a kicsi szívemre vettem. Ennek köszönhetően viszont feltűnt, hogy a másik személy mennyire egomán és vámpír. Miközben engem leszólt, saját magát fényezte. Minden mondatában kb az volt benne, hogy mennyire kevés vagyok hozzá képest. Csak két dolog létezik számára, az egyik az én és az a legjobb a másik meg a legrosszabb. Biztos vagyok benne, hogy sok ilyen ember van akit nem veszünk észre és miattuk érezzük rosszul magunkat. Most aztán rendesen megutáltam őket.
És annak ellenére, hogy már nagyon zavart az egész, mindössze annyival zártam, hogy nem tetszik ez a stílus. Pedig igazán megérdemelt volna egy igazi nagy lecseszést, akkor talán elgondolkodna magán. De tartok tőle, nem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.