Azt hiszem nem az én hibám, hogy a kedves ismerőseim nagyívben tesznek rám. Nem hiszem el, hogy senkinek nincs ideje egy röpke kis találkozóra. Azt meg végkép nem hiszem el, hogy egy mail megírására sincs idejük. Bennem meg volt a kezdeményezés ereje, viszont ez baromira nem érdekel senkit. Nem tudom, most tényleg én vagyok ennyire elcseszet, hogy inkább mellőznek az életükből vagy ők ennyire nem törődöm és leszarom alkatok. Végül is mindegy melyik eset fedi a valóságot, a tényen nem változtat – elcseszet vagyok az elcseszett életemben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.