Kezdem kicsit furán érezni magamat, mármint emberileg így hirtelen nem tudom magamat hova sorolni. Vannak ezek a skatulyák: fiatal, öreg, családos, szingli, ... Hát valahova be kellene sorolni magam csak a rend kedvéért.
Napi konklúzióm: Nem vagyok egy tini picsa. Sőt, igazából sosem voltam. Na, de mindegy, nem ez a lényeg. Jelenleg ott tartok, hogy ha megnézek egy pasit, akkor második pillantásra már keresem a gyűrűt a kezén. Tudom, a házasság egy régi intézmény, amit mostanában hanyagolnak, na de azért sok jó pasi ujján ott van a jegygyűrű, hisz a legtöbb nő azért próbál ragaszkodni hozzá. Ráadásul én meg vagyok az a maradi ember, aki ezt tiszteletben is tarja. Na jó nem, csak esélytelennek látom ilyenkor a helyzetem, nem mintha egyébként sokat adnék magamnak, de legalább akkor ott van a lehetőség. Szóval ott tartok, hogy már házas pasikat nézegetek, illetve csak reménykedem benne, hogy nem házas. Most rettenetesen érzem: öregszem. Nem a fiatal, ’tutira nincs senkije’ pasik vannak képben. Nem gondoltam volna, hogy egyszer az anno még bácsiknak tekintet pasikat fogom stírölni. Ez van, kifutottam az időből, vagy inkább NEM. A többiek kezdik túl korán a dolgokat, ők cseszték el, nem én!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.