Emlékszem kiskoromban mindig egész napos szülinapjaim meg névnapjaim voltak. Reggel már a készülődés éreztette velem, hogy különleges lesz a napom, aztán jöttek a vendégek, a sok finomság és az ajándékok. Aztán valahogy ez eltűnt, már annak is örültem, ha valaki ránézet a naptára és eszébe jutott, hogy van ilyen nevezetű ismerőse. Kezdetben zavart, később meg már hozzá szoktam. Nem volt névnap, nem volt szülinap. Aztán egyszer csak édesanyám csinált nekem egy ünnepi ebédet és kaptam igazi tortát is mint régen. Egy jó ideig még emlékezetes marad számomra. Azt már nem is tudom milyen ajándékot kaptam, csak az ebédre emlékszem, nekem ez eset a legjobban. Szeretem, ha emlékeznek rám, azért mégis csak jól esik az embernek. Ezért szoktam én is felköszönteni legalább a hozzám közel álló személyeket, mert tény és való a barátaim szülinapját nem tudom, bár ez kölcsönös.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.