Minden napra más ...

Miért van az, hogy ha beszélgetek egy pasival, akkor normálisan válaszol, és jól eldumálok vele, de ha felteszek egy konkrét kérdést róla és rólam, kettőnkről, akkor nem kapok választ. Miért kell kétségek közt vergődnöm, hogy most mi van vagy nincs? Nem szeretem, mikor nem tudom pontosan a dolgok folytatását.
Megint maradok egyedül….

Szeretem, hogy vannak a világon olyan emberek, akik képesek megnyugtatni. Viszont a leggyűlöletesebb dolog, hogy vannak személyek, akiknek a puszta lét is feldühít. Talán már írtam, hogy nem szeretem az iwiw -et nézegetni, mert magam alá kerülök. De valami oknál fogva mindig nézegetni kezdem és az értékrendem elcsúszik.
Hát kell egy kis idő, hogy most megint normálisan értékeljem magam és az életem! 

Nem szokásom depisnek lenni. Most sem az vagyok csap szimplán sokat melózom és nem igazán tudok magamra figyelni, ez nem jó. De nem zavar az a tény hogy ősz van és hullanak a levelek meg esik az eső. Sőt én szeretem az esőt. Az sem zavar, hogy korán sötét lesz. Az viszont kifejezetten idegesít, hogy ezen vinnyognak az emberek. Nem a napsütésből veszitek az energiát, hanem a másik lényből. Attól van jó kedvünk, ha a másiknak is az van. Csak a rossz érzést könnyebben ragad az emberre, a jót pedig elfelejtik jónak látni. 

Ez egy különös dolog. Dugni egy olyan pasival, akit ismersz kívülről belülről, de már nem leszel többet vele. Egy ismerős agyba feküdni mindig jó dolog hisz tudom mit várhatok es hogy mi lesz.
A hétvégén viszont mást kaptam. Életembe nem nyaltak még ki így. Nekem a 69 –es póz nem igazán kielégítő, mert hiába szopogatom a pasim farkát, ha más ritmusban nyaldossa a vaginám. Fincsi dolog, de nem tudok elelvezni. Azonban most … Ahogy szoptam a farkat olyan tempóban nyalt a puncim, minnél jobban élveztem annál jobban szoptam. Mikor elélveztem, jó volt látni a nyálamtól csillogó nagy farkát.
Egyetlen dolgot viszont sajnálok. Pár menettel később bedobta azt a figurát, amikor én a hátamon fekszek és zárt egyenes lábaimat a mellemig tolja. Nah, akkor igazán belém lehet hatolni. Csak előtte vagy nagyon elélveztem vagy ő lett hatalmas, de valami nem stimmel t mert fáj, viszont ő nem akart rosszat nekem így folytattuk egy laza kis fasz nyalogatással , mert én meg neki nem akartam rosszat aztán kicsit meglovagoltam.
Ilyen alkalmakat akarok mindig!


 

Tegnap azért nem írtam, mert dugtam. Iszonyat jó volt a szombatom, meg a másnap reggel. Meglátogattam a volt pasim, akivel most nem tudom milyen viszonyban állunk. A puncimat szétdugta, nem bánom, de baromira nem tudom most mit kezdjek az egésszel.
Valamiért ezt nem szeretnem részletezni.
 

Csak egy van és nagyon hasonlít rám. Imádom a mamám, de miért akar mindig leitatni? 

Nah, most fogok elcseszni mindent :(
Van a volt pasim, aki csak úgy elhagyott, de a hétvégére dugást tervezek vele. Viszont van egy másik személy, akivel kezdenek kialakulni a dolgok, de nem tudom mi lesz belőle.
Az a baj, hogy nem vagyok az a megcsalós típus szeretek hűséges lenni a páromhoz. Azonban ez az új dolog nem tudom, hogy mi. Kapcsolat? egyáltalán lesz belőle kapcsolat? vagy már egy párnak számítunk? NEM tudom, ez a legnagyobb baj. Van még egy éjszakám és egy napom, hogy átgondoljam mit kellene vagy nem kellene csinálnom :S Tartok tőle hogy elcseszem, dugni akarok, de evvel akkor már megcsalom az új pasit? 

Nah, most van az a pillanat, hogy nem akarok blogot írni.
Vagy legalább is nem minden nap.


 

Valahogy hiába van az embernek 100 csatornája, amiből persze negyede nem is létezik, negyede meg nem magyar, negyede meg számomra érdektelen csatorna. Marad 25, ami nézhető lenne, de hát tele van ismétlésekkel vagy érdektelen műsorokkal. Nagyon ritka, hogy megnézek egy filmet. Nem is kellene nekem tv. Elvagyok az internettel. 

Nem tudom mi van, de használhatatlan vagyok. Nem tudok se gondolkodni se cselekedni. :S 

Vannak emberek, akik elől menekülünk. Ezt úgy értem, hogy ha meglátjuk, akkor másik irányba megyünk nehogy beszélni keljen vele, vagy ha már ott áll előttünk, akkor próbáljuk lerázni őket valami idióta indokkal. Mindenki életében van ilyen, az enyémbe is. Csak nálam az a baj hogy az ilyen emberek közé tartozik anyám is. Biztos bennem van a hiba, de sokszor nem szeretnék vele beszélgetni.
Na, de ott van a másik fele, amikor én vagyok a nem kívánt személy. Az még rosszabb. Talán néha észre sem veszik az ilyen emberkék. Általában én magamat észre szoktam venni. De visszagondolva mi van, ha ekkor vagy akkor nem kívánt személy voltam, hát elég rossz belegondolni.
Nem árt mindenkivel csak ár szót beszélni akár milyen emberről is van szó.


 

Sajnos nem sikerül még mindig normál formára hozni az oldalt. Pedig én tényleg szeretném egységessé tenni. Színeket rendesen beállítani, a képet is jól méretezni, stb.. Csak hát jelenleg annyira el vagyok úszva megint, még arra sincs időm, hogy összeírjam a teendőimet. De ma kicsit kiszórakoztam magam és csak azt csináltam, amihez kedvem volt. Holnap úgy is esik az eső, be leszek zárva, tevékenykedhetek.

Nem akarom a blogomat, normál naplóvá tenni, ezért is próbáltam meg sokszor olyan dolgokat leírni, ami nem csak rám vonatkozik. Bár tudom így is rengetegszer az van, hogy „mi történt ma velem” és hogy „dugni akarok”. De ma muszáj, kiakadtam és nem tudom sem elmondani sem leverni senkin sem. Ez pedig még jobban dühit.
A történet: ma itthon felejtettem a telefonomat és persze ma vártam egy fontos hívást munka ügyben. Elég hamar feltűnt a készülék hiánya, azonban az internet az folyton a kezem ügyében van, tehát aki ismer az biztosan megtalál. Miáltal nem tudom a telefonszámokat, így nem tudtam anyumat sem felhívni, intézze már el a dolgot nekem azt dobjon egy mail-t hogy mi van. Persze anyám tel száma is titkos, így hát téptem a hajam. Aztán este hazaérek látom volt egy számomra ismeretlen számról hívás, gondolom az lett volna a meló, de hát este kilenckor már lényegtelen. Minderre anyámnak panaszolom mi volt, és nem hogy sajnálna, még le is csesznek. Hát nem kicsit éreztem rosszul magam. 

Most felcsesztem az agyam. Miért van az hogy mindenkinek normális szexuális élete van rajtam kívül. Kezdve a kis tizenévesekkel, akik agyba-főbe teszik fel magukról a félmeztelen képeket. Aztán ott vannak a barátnőim, akik normál párkapcsolattal rendelkeznek. Az egyetemisták, akik agyba-főbe buliznak és dugnak. (Nekem meg ez is kimaradt.) Van akinek elég egy kutya sétáltatás ahhoz, hogy más ágyában ébredjen fel.
Mit rontok el? Már nagyon idegesít, mert tudom, hogy nem én vagyok a legszebb, de nem vagyok csúnya sem. Sokszor megnéznek, de csak ennyi. Valami jó pasi megdughatna már …. 

Hallgattam reggel a rádiót és ott jött fel valahogy a téma, hogy ki hol szexelt már. Volt ott minden erdőtől kezdve tantermen át 4-6-os villamos (! nagyon durva). Mennyire jó lehet már, ott ülsz a villamoson és arra gondolsz, mennyire jól esne, ha most hátulról valaki rendesen megrakna, aztán vidám fejjel szállnék le. De egy dologra nem ártana, ha figyelne mindenki, az pedig a gyerekek. Ne csináljátok a kicsik előtt, lécci. Higgyétek el valamilyen szinten és fokon kárt tesztek benne.
Én valahogy kerülöm ezeket a helyeket, mert egyszer volt amikor kocsiban csináltam és nagyon kényelmetlen volt, meg volt egyszer hogy a játszótéren, de ott nem jött össze a dolog, annyira féltem hogy meglátnak így semmire nem voltam jó. Pedig én tényleg szeretnék valami extrém helyen dugni, mint például egy buliban vagy egyetemen vagy buszon. Azt már régóta meg szeretném csinálni, hogy este haza fele a buszon már elég sötét van és hátra nem figyel senki. Akkor a pasi farkát finoman ki lehet venni a nadrágból, meglehet nyalogatni a végét. A számba melegíteném fel. Leszopni egyszerű, de van elég hely a dugáshoz is?
Csak hát nincs kivel ….

 

Újabb elcseszet nap. Nem szeretem mikor ilyen tehetetlenek a napjaim, nem csináltam semmi értelmese és még a semmittevést sem élveztem. Holnap meg a máv szívat, nem szeretem a hétfőket.

Elcseszett egy tervező vagyok. Vagy végrehajtó, a kettő közül valamelyik. Van egy jegyzettömböm, amiben kellene jegyeznem, hogy mi minden dolgom van. Csak hát ez sem jön össze. Plusz még a fejemben is tartok pár infót. Aztán jönne a megvalósítás. hát én most valahogy mindent az utolsó pillanatban csinálok meg. Egyrészről ott van az, hogy „most nem, van rá még időm” meg az hogy „erre még ráérek, majd a hétvégén foglalkozom vele”. Így hát mindent tolok arrébb. Pancser vok… 

Nem könnyű munkát találni. Ráadásul úgy nem, hogy én csak a héten két napot érek rá, de akkor reggeltől estig. Talán még úgy lenne esélyem, hogy délelőtt érnék rá, de akkor meg egész héten kellene menni, a meg nem megy. Viszont nagy luxus, hogy nem csinálok semmit két napon keresztül, plusz még a hétvége is.
Szegényen fogok meghalni rövid időn belül, ha ez nem változik.
 

Mostanában a sexről elterelte a gondolataimat az egyéb problémáim, de most valahogy megint kezd előjönni. Persze pasim még mindig nincs.
Ma azon gondolkodtam el, hogy a volt pasijaim, miért nem nyaltak úgy ki, hogy én el is élvezzek. Volt egy olyan, aki arra hivatkozott, hogy neki kicsi a nyelve. Akkor még naivan elhittem és a petting egy kis ujjazás volt nála, aztán rendesen bebaszta a farkát a puncimba. Aztán amit nagyon szerettem egy másik pasimnál, az az amikor egyenes, zárt lábakkal álltam és szépen lassan neki háttal letoltam a nadrágom meg a bugyim és akkor ő hirtelen olyan mélyen és érzékien benyalt nekem hogy a lábaim egyből megremegtek és miáltal ez hihetetlen módon felizgatott már csak a vastag farkát akartam a puncimban érezni.
De nem is igazán volt alkalom, hogy hagytam volna végigjátszani és ez ellen persze nem is tiltakoztak. Viszont olyan sem volt, hogy csak úgy letérdelt volna elém, mert ő most ki akar nyalni. Nah, nekem ez hiányzik. Pedig szerintem nekik is ugyan olyan jó eljátszani a nyelvükkel, meg az ajkukkal a kis pinánkkal, mint nekem az ő farkuk. 

Nem szeretem ezt az időjárást. Ha esik, akkor csak nézem a vízcseppeket, meg ahogy pocsolyákat és vízátfolyásokat alakítanak ki. Ha hideg van, akkor felöltözök, nem szeretek fázni. De a szél az kikészít. Nem tudok még menni sem. A hosszú hajamat meg hiába fésülöm ki, estére már raszta lesz. A szemembe por megy, ezért látni sem látok. Nem szeretem a szeles időt. És muszáj kimenni :(

Valami volt ma a levegőbe vagy csak szimplán javulok? Alig aludtam öt órát, de valahogy semmi nem idegesített fel, képes voltam mosolyogni mindenen, nem idegeskedtem. Szóval ez egy jó nap volt. Ráadásul el tudtam intézni mindent, mert mindenkit megtaláltam, akit meg nem az is pillanatok alatt megoldódott.
Mindenkinek ajánlom, hogy a sok idegesítő emberekkel/ dolgokkal ne foglalkozzon, csak mosolyogjon és lépjen túl rajta. 

Kib…t internet. Most nagyon felhúztam magamat raja. Mi a büdös pics@ért mondják azt hogy bárhol bármikor? NEM! Vazze Nem. Ráadásul most még itthon is cseszekszik, nem tudok egy mail-t sem megírni, pedig most ku… fontos lenne, de ez a g…s.. miatt nem tudok semmit csinálni. Baromira ideges vagyok már miatta.

Hozzá vagyok szokva a gyors kapcsolathoz, de ez nem egyszerűen lassú, ez  be se tölt!
Egyébként ilyen T-s mobil internet cuccom van, de egyre több a probléma vele. 

Nem szeretek a pénzről beszélni, akár van és főképpen, ha nincs. A szüleimmel kapcsolatban meg ez az egyik legrosszabb témám. Utálom amikor közli anyám, hogy erre ennyi arra annyit adott ki és hát a hitelkeret egyre kevesebb … Ekkor én csendben ülök és hallgatok. Bele nem szólok, sőt nem szólhatok. Jobb így mindkettőnknek. De ha kell neki, akkor kérjen, különben csakúgy nem kínálom fel a nehezen megkeresett pénzem. Persze szívesen segítek rajtuk, nem arról van szó, hogy én mekkora gonosza vagyok, hanem arról hogy anyám képes agyon sajnáltatni magát, meg parancsolgatni másoknak, de kérni!?, nah arra nem képes; és én ezt nagyon utálom.
Szal, a békés napomat elrontotta a pénz kérdés. 

Nyílt nap volt ma az hbo- n, így egész nap filmeket nézegettem. Persze nem miden film tetszett, ezért volt időm kicsit dolgozgatni is. Szeretek ilyen formában pihenni, mert egyszerre kikapcsolódás és haladtam a munkában is. 

Nekem nincs rendes barátom. Mit értek rendes alatt? olyan személyt, akivel megoszthatom minden bánatom és örömöm, beszámolhatok neki, arról hogy melyik pasival milyen volt az este, segít ha bajban vagyok és persze mindez viszont is igaz. Olyan emberek vannak csak az életemben, akiknek mondhatok el dolgokat, de úgy igazán nem tudom megosztani velük azokat, amit ki kellene beszélnem. Talán ezért is kezdem el itt írogatni. Nem tudom, de az biztos, hogy emiatt sokszor szarul érzem magam. Főleg mikor látom, a sok buli képet, ahogy tapizzák meg nyalják egymás vagy egy pasira másznak rá. Szeretnék egy ilyen barátnőt. Csak hát már gyerekként sokat csalódtam a barátokkal kapcsolatban és ez nyomot hagyott bennem, most meg már nehezen nyílok meg. 

Jómagam sem szeretek orvoshoz járni. Viszont ha beteg vagyok és nem tudom saját magamat kigyógyítani, akkor elmegyek. Alapvető dolog, amiért utálok oda járni, mert sokat kell várni. Ha csak a fogamzásgátlómat akarom felírattatni, akkor is kb. két óra mire végzek. Mert meg kell várnom, hogy az előttem érkezettek bemenjenek. De ez még mindig jobb, mintha a nőgyógyászhoz mennék, mert ott előbb be kell jelentkezni, aztán hiába megyek a megbeszél időpontban akkor is várnom kell és ráadásul kétszer kell bemásznom. Anyum meg mindig csak a gyógyszerét íratatja fel és soha nem mondja el az egyéb bajait, nehogy beküldje a doki kivizsgálásra. Hát pont ezért kellene beszámolni, ha valami nem stimmel a testemmel, akkor az orvosolni kell. 

Nem vagyok az az igazi fogyókúrás ember, csak nem eszek sokat. Nem, nem vagyok anorexiás sem. A lényeg annyi táplálékot veszek magamhoz amennyi elegendő ahhoz, hogy tudjak két lábra állni és menni.
Nem voltam az a nagyon kövér soha sem, csak hát a magasságomat is tekintve nem tudok 36-os méretben flangálni. A legnagyobb, aminél pánikban estem a 44-es méret volt. De nem ez volt, ami segített a fogyásban, hanem egy munka. tavaly egész nyáron napi 12 órát dolgoztam, plusz vasárnap két meló és minden nap még 4 óra a bejárásomra. Enni nem nagyon tudtam, mert mindig minden fontos volt és persze laptopok és számlák felett nem eszünk.
Így hozzá szoktam az éhség érzethez. Ez jó, mert így nem eszek meg több táplálékot, mint amennyit a szervezetem fel tud dolgozni. Nekem pedig szép formás lábaim és csípőm lett. Már csak a popsimmal van probléma. Az lapos inkább olyan izmosabb fajta nem JLo-s. És nem, a melleim nem estek össze, azok is szépek maradtak. 

Ha eddig nem tűnt volna fel, az én életemben igen kevés szex van. Azonban igazán élvezem, ha a vaginámat meg a csiklómat kényeztetik. Miáltal nincs senki, aki ezt csinálja, magamra vagyok szorulva. Általában hetente egyszer, fürdés közben szoktam magamhoz nyúlni. Van, amikor alapból beindulok a csiklóm izgatásával, de van, amikor leborotválom a puncim és a meztelen tapintása izgat fel. Ha esetleg nem lenne nedves még a puncim, akkor megnyálazom két ujjamat és így izgatom a csiklóm. Néha bedugom a puncimba, hogy érezzem milyen forró. Először csak finoman simogatom a selymes kis csodát, aztán egyre jobban bedurvulok, és ha nehezen élveznék el, akkor a popsimba is besiklik az ujjacskám. Nah, akkor annyira felizgulok, hogy pár mozdulat és … 

Persze jobb lenne, ha egy pasi csinálná nekem, de nekem soha sem lesz.

Soha nem volt a környezetemben fogyatékkal élő személy. Ezt most tessék úgy érteni, mint iskolatárs, barát, szomszéd. Persze azért nem burokban élek az utcán már találkoztam velük, de soha nem ismertem egyet sem. Ma viszont láttam egy annyira helyes tolószékes pasit. Mivel szex hiányos az életem, természetes az első gondolatom az volt, hogy lehet-e vele dugni és milyen vele dugni? Mert ha csak ideiglenes neki a helyzet, akkor ez nem kérdés, ha viszont a lábai bénultak le, akkor én vagyok az, akinek sokat kell dolgoznia az ágyban. Ami persze nem baj, csak szeretem, ha a pasi rendesen szétdugja a puncim. És egész végig ez járt a fejemben, addig lovagolnék rajta míg csak birok, mert úgy sem tud szabadulni, viszont akkor ez már majdnem olyan mintha megerőszakolnám, azt meg ezért mégsem kellene.
Azért kíváncsi vagyok milyen így a szex.
 

Ma ismét lusta voltam, valahogy hiába tervezem el a dolgokat, hogy mikor mit kellene csinálnom, még ha békén hagynak és nyugodtam tehetném azt, amit akarok akkor is inkább csak a saját szórakoztatásomon tevékenykedem. Azonban ez soha nem öröm teljes, mert közben gyötröm magamat, hogy rengeteg dolog van a listámon, amit el kellene végezni. Hát nem vagyok normális.
Mindent az utolsó pillanatban készítek el ezért nem is kellene ezen problémáznom. Ráadásul már a tanulás sem megy jól, valahogy fejleszteni kellene az agyam. De akképpen is kicsit le vagyok lassulva néha, lehet hogy valami gyorsítót kellene vennem?