Vannak emberek, akik elől menekülünk. Ezt úgy értem, hogy ha meglátjuk, akkor másik irányba megyünk nehogy beszélni keljen vele, vagy ha már ott áll előttünk, akkor próbáljuk lerázni őket valami idióta indokkal. Mindenki életében van ilyen, az enyémbe is. Csak nálam az a baj hogy az ilyen emberek közé tartozik anyám is. Biztos bennem van a hiba, de sokszor nem szeretnék vele beszélgetni.
Na, de ott van a másik fele, amikor én vagyok a nem kívánt személy. Az még rosszabb. Talán néha észre sem veszik az ilyen emberkék. Általában én magamat észre szoktam venni. De visszagondolva mi van, ha ekkor vagy akkor nem kívánt személy voltam, hát elég rossz belegondolni.
Nem árt mindenkivel csak ár szót beszélni akár milyen emberről is van szó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.