Nem vagyok az az igazi fogyókúrás ember, csak nem eszek sokat. Nem, nem vagyok anorexiás sem. A lényeg annyi táplálékot veszek magamhoz amennyi elegendő ahhoz, hogy tudjak két lábra állni és menni.
Nem voltam az a nagyon kövér soha sem, csak hát a magasságomat is tekintve nem tudok 36-os méretben flangálni. A legnagyobb, aminél pánikban estem a 44-es méret volt. De nem ez volt, ami segített a fogyásban, hanem egy munka. tavaly egész nyáron napi 12 órát dolgoztam, plusz vasárnap két meló és minden nap még 4 óra a bejárásomra. Enni nem nagyon tudtam, mert mindig minden fontos volt és persze laptopok és számlák felett nem eszünk.
Így hozzá szoktam az éhség érzethez. Ez jó, mert így nem eszek meg több táplálékot, mint amennyit a szervezetem fel tud dolgozni. Nekem pedig szép formás lábaim és csípőm lett. Már csak a popsimmal van probléma. Az lapos inkább olyan izmosabb fajta nem JLo-s. És nem, a melleim nem estek össze, azok is szépek maradtak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.