Beléptem, csak azt nem tudom miért, egy automatizmus vagy megszokás? nem tudom. De most írnom kellene, viszont annyi minden kóvályog bennem, hogy nem lenne egy értelmes mondat sem amit leírnék.
Fura mennyire túl tudjuk terhelni az agyunkat, ezernyi kis apró gondolat mikéntjét és hovatartozást kutatjuk, próbáljuk megoldani a problémáinkat. Állunk csendben, belül pedig minden erőnket megfeszítve dolgozunk és valahogy megakad a folyamat, mert nem tudunk tovább lépni. Elveszünk.
Nincs velünk semmi baj. Tudunk lépni csak a gondolatainkban elveszve egy hatalmas gubancot csináltunk. Most pedig a gubancon kell dolgozni. Nah, valahol itt tartok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.