Már most behaltam, nem tudom, hogy gyorsulhatnék fel. Mindenben le vagyok maradva. Legyen szó, kis vagy nagydologról én valahogyan mindig lemaradok a többiektől. Kezdem nagyon utálni az életem. Ugyan azt végig szenvedem, amit a többiek is, de nekem valamiért soha nem lesz jobb. A legrosszabb, hogy látom a többiekhez képesti lesüllyedésemet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.