Egyszer már írtam arról, hogy a jó teremtőnk vagy sorsírónk vagy minek nevezzem, szóval ő, amit az egyik embertől elvett a másiknak odaadta. Mindenki megtalálhatja valahol azt, ami belőle hiányzik. Ezt így gondolom még most is, belőlem elég sok minden hiányzik, azt viszont nem tudom megmondani mi az, amiből többet kaptam volna. Azonban tudom, hogy sokat rinyálok, csak mert elcseszett az életem és nem adtak semmi pluszt. Ami most változott az az, hogy azt a picit is értékelnem kell, ami van. Így is tele lehetek élményekkel és lehetek annyira boldog, mint akiknek minden megadatott. Ahelyett, hogy problémázok, körül kellene néznem mi szép és jó van körülöttem. (csak még nem látom :\)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.