„Nem cseréli ki rajtad senki”, hát valóban, még senki nem akart adni nekem másik ruhát, csak azért mert ami rajtam van nem tetszik neki. Mindezek ellenére utálom ezt a kijelentést. Attól, hogy senki nem ad más öltözéket még véleménye van. Az pedig a halálom, amikor rólam beszélnek, de nem nekem mondják. Teljesen mindegy, hogy negatív vagy pozitív a kritika inkább kapjam meg szembe minthogy találgassak. Ami viszont a nagy probléma, hogy még mindig nagyon sokat adok mások véleményére. De most nem az én óriási lelkem a lényeg. Szóval normálisan öltözködök, valamilyen szinten követem a divatot, de az minimális. Nem telik nagy erőfeszítésembe, hogy ne otthoni, elhasznált, öreg cuccokban menjek bárhová is. Valahogy úgy vagyok, hogy más környezetben csak akkor érzem jól magam, ha „szépen” vagyok felöltözve. És bárki bármit mond, szerintem igenis számít a külsőség, hisz alapvetően az alapján ítélünk. Tényleg nem tudom mit gondolhatnak azok, akik nagy ívben tesznek arra, hogy milyen öltözékben jelennek meg, de szerintem valamilyen szinten érdektelenség és hanyagság. Az olyan embereket raknám ki egy szál alsóban a pláza közepére. Minimális igényesség azért nem ártana!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.