Elég sokáig kell böngészni az állás ajánlatokat, amíg nem találunk olyat ami a képességeinkkel egyezik. Ekkor próbálunk az önéletrajzunk mellé csinálni egy elfogadható motivációs levelet. Ha sikeresen összehoztuk akkor elküldjük és türelmesen várunk és várunk. Most tegyük fel, hogy a HR-eseknek is megfelelünk a beküldött anyagok alapján. Ekkor felhívnak, de még nem azért mert megkaptuk a munkát, hanem bemehetünk állás interjúra. Itt jön a neheze. Ha szerencsénk van, akkor csak egy emberrel kell beszélgetni.
Alapvetően nézi(k), hogy mennyire vagy szimpatikus. Ez kivédhetetlen, hisz általában nem ismeri az ember a cégnél dolgozókat. Vannak ahol, különböző feladatok is vannak előtte. Szóval a beszélgetések során magadat kellene fényezni, dehát az meg mindenkinek feltűnik, ha túl "tökéletes" vagy. Azonban, ha mondasz valami kevésbé rosszat akkor az már egyből negatívum. Persze ne csak magunkat, hanem a céget is fényezzük. Aztán ott van még a fizetés is, ezt nem tudom igazból miért kérdik meg, mert adni úgy sem annyit adnak amennyit mondok és különféle módokon megtudnám magyarázni, a kis és nagy összeget egyaránt. De mindegy bemodjuk a pozíciónak megfelelő szokásos fizetést.
Mindezek után szépen haza sétálunk és várjuk a hívást, hogy mehetünk-e dolgozni. Ha igen akkor örülünk, ha nem akkor kezdődik minden előről és megpróbálunk közben fejlődni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.