Muszáj feljegyeznem, hogy életemben először napoztam ezen a héten. Nem voltam soha sem az a nagy napimádó, kimentem én a napra, de nem azzal a szándékkal, hogy barnulni akarok. Csal egyszer tízen éves koromban annyira leéget a hátam biciklizés közben, hogy akkor úgy döntöttem, inkább fehér akarok lenni. Elvoltam, sőt még talán picit különleges is. Ami ez idáig jó is volt, de most elkezdett zavarni, hogy igazán fehér (vagy még annál is világosabb) vagyok. Nem igazán szeretik az emberek a sápadt színt, amit meg is tudok érteni. És persze nem tagadom cél, hogy a pasiknak is jobban tetszem.
Tehát felvettem az egyetlen nemrég vásárolt bikinimet, egyik kezemben olvasnivalóval, másikban naptejjel mentem a kertbe napozni. Mivel tényleg nagyon érzékeny a bőröm a napfényre, így alapvetően is muszáj napvédő krémeket használnom, most meg így még fokozottabban. Tartva a leégéstől vastagon bekentem magam. Aminek meg az lett a vége, hogy tapadtak rám a bogarak. De eddig sikeres, nem lettem piros és, ha csak nagyon picit is, de talán valamicskét barnultam. Talán nyár végére már nem is lesz hulla színem.
Azt nem
mondanám, hogy élveztem, de elfoglaltam magamat és így jó volt. Az meg, hogy
két szál semmiben a naptejtől csillogó testemet sütötte a nap … Saját magam
számára, szép látványt nyújtottak a melleim, és néha azon kaptam magam, hogy simogatom.
Ezek után nem csodálom, hogy a pasik is szenvednek a strandon a sok szép
látnivaló miatt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.