Minden napra más ...

Szeretek az interneten böngészni, olyan mint egy hatalmas könyvtár ahol ha előveszek egy könyvet újabb információt kaphatok vagy csak szimplán gyönyörű képeket nézegethetek. Persze itt is vannak olyan helyek, amiket szeretek elkerülni vagy bánom, hogy megnéztem. 

Alapvetően kíváncsi lény vagyok, csak nagy bennem a félsz. Viszont itt a világhálón nincs mitől tartanom, bár a kommunikációban azért itt is visszafogom magam és inkább nem írok/mondok olyanokat, amikre valóban gondolok. De bátran nézelődhetek és keresgélhetek, amit ki is használok, ráadásul élvezem. Nah, de térjünk át arra amit én nem szeretek, az nem más, mint a közösségi oldalak és társaik. Persze egy kettőnek én is tagja vagyok, leginkább azért, ha egy ember után akarok nézni, akkor ez  legjobb lehetőség, hogy némi információt szerezzek róla. Biztos írtam már, mennyire utálom az iwiw-et nézegetni. (Most meg ráadásul még reklámozom is, ingyen.) Nem ez az egyetlen, amit sikerült megutálnom és ennek következménye képpen mára már az összeset gyűlölöm. Az egészet, úgy ahogy van, rengeteg információt kapok sokszor feleslegesen és mi a francnak élik ott az életük egy részét az emberek. Plusz ott vannak a képek, amiket sok esetben szem forgatva nézek meg és a fejemet verem az asztalba, hogy miért kellett ezt publikálni?! Továbbá ott vannak még a különböző alkalmazások meg kommentek is, amikre csak pillázok, hogy „mi van?”.  De van, hogy egy pici általános adat miatt kiakadok. Persze, igen, bennem is van hiba, nem tudom kellőképpen és gyorsasággal feldolgozni mindezt. Ahogy kedves ismerősöm szokta mondani:”szard le”. Szóval most ez történik és mindenki azt publikál amit akar, nem érdekel csak elmondanám, hogy mindaz amit tesz, csinál és megmutat önmagát jellemzi.