Régebben mindig úgy fogalmazódott meg bennem álmaim háza, hogy a semmi közepén áll. Távol mindentől, az lenne az én nyugalom szigetem. Azonban azóta változtam és lehet, hogy túlzottan félős lettem vagy hiányoznak a kapcsolatok, de nem szeretnék egy olyan helyen lakni, ahol látótávolságban sincs ember.
Vonz a városi élet, mert ott mindig nyüzsgés van, rengeteg fény és hang effektus. Érezni, hogy van élet, mindig történik valami és nincs megállás. Egy állandóan mozgásban lévő kis gubanc. Mindig minden ott van karnyújtásnyira.
Viszont szeretem a falukat is a természet közelsége miatt. Mert picik és csendesek, sok a zöld és friss a levegő. Nagy szabad terek és tiszta utcák. El lehet vonulni a világtól és nem vesznek körbe folyton emberek, de mindenki tud mindig mindent mindenkiről.
Mindegyiknek meg van az előnye és a hátránya is. A legnagyobb baj az, hogy pont az van meg az egyikben ami a másikból hiányzik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.