Nem szeretem az olyan beszélgetéseket, ami nem szól másról csak arról, hogy velem ez meg ez történt, vele meg ez meg ez, és ez menne a végtelenségekig. Rájöttem, hogy ezért nem tudok sok emberrel beszélni, mert velem nem sok minden történt amit el lehetne mondani. Így nincs mivel kontráznom és a beszélgetésnek is vége. Szerintem nem az én hibám, hogy nem akarok másoknak mese délutánt tartani. Miért nem lehet általánosan beszélni és nem mesélgetni? Sok minden van az életben meg a világon ami téma lehet, és nem kell belevonni a saját életünket csak gondolkodni, elmélkedni, filozofálgatni kell. Így talán én is több emberrel tudnék beszélgetnék és nem olyan dolgokat kell végig hallgatnom, amik esetenként nem érdekelnek vagy nem rám tartozik. Egyáltalán figyelnek arra, hogy mit mondnak el a másiknak? Sokszor azon is meglepődök, miket mondanak el és sokszor olyanok is meghallják akire meg aztán tényleg nem tartozik. Végül is ez meg már mindegy, mert büszkék a tetteikre vagy nem, de akkor meg poénnak fogják fel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.