Vannak emberek az életünkben, akikkel több időt töltünk, mint a családtagjainkkal. Ők általában iskolatársak vagy munkatársak. Minden nap találkozunk velük és beszélgetünk. Kommunikálunk, mert emberek vagyunk, és ennek következtében vannak olyan dolgok, amiket elmondunk nekik pedig nem is akartunk, csak megszoktuk, hogy velünk vannak és beszélgetünk velük. Legalább is én így vagyok vele.
Viszont vannak emberek, akikkel hiába töltöm el az életem felét, még csak azt sem mondják el, hogy mi csináltak a hétvégén vagy, hogy új pasijuk van, elköltöztek stb. Ez engem bánt, ha egyszer megosztok velük valamit, akkor ő miért nem tisztel meg azzal, hogy hasonló személyes dolgokat elmond. Ráadásul ez nem is olyan személyes, mintha azt kérdeztem volna tőle, hogy „…és a hétvégén milyen pozitúrákban dugtatok?... ” Pedig szívesen beszélgetnék ilyenekről is. Ezt viszont megértem, hogy nem mondják el, de alapvető dolgokat miért titkolnak előlem? Nem török senki életére sem, és nem használom ki a kapott információkat sem. Legalábbis az én környezetemben nem szokás a kétszínűség, geciség …. Szóval nekem furcsa ez a hozzáállás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.