Gyerek akarok lenni. Miért kellett felnőnöm? miért nem maradhatok gyerek?
Gondtalanul élni és játszani akarok. Ma egész nap az volt bennem, hogy homokozni szeretnék, mint anno gyerekként a kerti homokozóban. Várat akarok építeni, kis lapáttal lapátolni és kis gereblyével gereblyézni, kis vödörben hordani a homokot és apró figurákat formázni a műanyag virág és halacska formák segítségével. De nincs homokom csak föld. Azt hiszem nem használtam ki eléggé a gyerekkoromat, sőt igazából soha semmit nem használok ki teljesen. Béna vagyok. Nem gondoltam rá, hogy egyszer elvesztem. Irigylem azokat akik húszon harmincon x évesen is képesek gyerekként megnyilvánulni. És hogy én miért nem teszem meg, hogy kimegyek keresek egy homokozót és életem egyik legszebb várát felépítem kis ablakokkal, híddal és patakkal? Mert tarok tőle, hogy mások enyhén debilnek néznek és elveszthetem azt a minimális tiszteletet, amit eddig megkaptam, sőt kiharcoltam magamnak. Hisz általában ez a tipikus gondolkodás, hogy ez gyerekes viselkedés és nem elfogadható, vagy mi?! és ezáltal én valami kisebb rendű lény vagyok vagy mi, aki elvesztette a hitelességét. Akképpen sem vagyok az a magabiztos fajta, könnyen meg lehet ingatni és csak ritkán vagyok elég határozott, így tehát nem is akarok másnak esélyt adni arra, hogy ezáltal porig alázzon. Aki pedig képes kimenni és homokozni, annak van önbizalma vagy nagyon határozott személy. (Persze a gyerekes és a beteg embereket kivéve.)
Kérem a lapátomat és a vödrömet, most nem lát senki, megyek homokozni!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.